Képek az 5. napról
Készülődés, majd reggeli, összepakolás, motorra felmálházás.
Elbúcsúztunk ettől a kedves kis falutól aki négy éjszakára az otthonunk volt.
Utolsó kép a Székelykőről:
Négy napos motorozás után, már mindannyiunknak sajogtak az izmai és a hátsója, és ez már indulás után röviddel megmutatkozott. Elkezdtünk mocorogni, felállni és tornázni a motoron. Jó tempóban haladtunk, mikor egy kétsávos úton a külső sávban az úton hevert egy sérült szalagkorlát darab, ami épp akkor eshetett le egy útfenntartó autó platójáról, mert nyugodtan ballagott érte a tulajdonosa. Ez még nem is lett volna baj, mert kikerültük, de egy autós úgy kerülte ki, hogy utána átlibbent a másik sávba, éppen elém.
Kb. 100 km-enként álltunk meg megmozgatni tagjainkat. Megálltunk a Királyhágó tetején a bazárnál is. Itt kérdeztem a többieket, hogy mennyire vagyunk még a Királyhágótól, mire jött a válasz, hogy még 3 lépés!
Ezután már csak sík vidék következett, és elbúcsúztunk a hegyektől.
Zoli egyik előzésénél érkezett hátulról nagy tempóban egy ezüst BMW kombi, és csak 10 cm volt, hogy meg ne pöccintse.
Megálltunk még Nagyváradon,
ahol a mindig füstölő gyárkéményt is lencsevégre kaptam.
Ezután már nem vettem elő a fotómasinát, csak elfáradva, de élményekkel tele szeltük a kilométereket. 200 anként tankoltunk, és Ártánd előtt az utolsó kútnál elvásároltam a maradék Lej-emet.
Majd jött az Alföld, és a 4-es út. Csak ácsingóztunk a Holt Tisza mellett egy hűsítő csobbanásról. Ezután M5, M0 és M1. mivel ezen a vasárnapon volt a Hungaroringen a Forma 1-es Magyar Nagydíj, ezért gyorsan el akartuk kerülni az M0, és M1 Pest közeli szakaszát, mert ilyenkor óriási dugók szoktak képződni. Az M1-en betértünk, egy étterembe, ahol megnéztük a Forma 1 befutóját, és ebédelni szerettünk volna. Már ott kiakadtam, hogy az étterem körül egy centi árnyék sem volt, a toalettben fogni kellett a deszkát, mert állandóan lecsukódott, majd a kedves pincérek közölték, hogy nem lehet kártyával fizetni. Nekem itt volt elég, és mondtam a tesómnak, hogy tűnjünk haza. Kifizette a két limonádét amit rendelt, és elfogyasztottunk a Fecóval, potom 1700Ft-ért, és elindultunk.
Ezután már csak 17-órakor otthon álltunk meg.
Összegzés képpen: A legfiatalabb közülünk Fecó bírta a legjobban a hosszú utazást. Erdély gyönyörű, még így is, hogy nagyon meglátszik a szocialista kezek munkája a környéken. Az úthálózat folyamatos javítás alatt áll, és mára már csak legenda, hogy rosszak az utak odakint. Motorozni isteni volt, és nagyon látványos, de nem egy kisgyerekes családi vakáció célpontja. Talán majd Székelyföld nemsokára..........
Addig is készítettem az öt napot összefoglaló kis klippet:
Addig is készítettem az öt napot összefoglaló kis klippet:
