Erre a napra vártam már nagyon régóta, végre megyünk a Fogarasi havasokba!
Képek a 4. napról
Nem is tudtam már aludni, és jó korán felébredtem. Ugyan az az ütemes horkolás hallatszott a házban lefekvéskor is mint keléskor. Kiültem a hűvös teraszra, és csak bámultam azt a hatalmas hegyet aminek a lábánál állt a szállásunk.
A Székelykő magasodik Torockó egyforma fehér kis házai felett. Egy csomó dolog járt a fejemben, és le is írtam ott a hűvös teraszon, de most visszaolvasva nagyon szentimentális merengésnek tűnne, ezért ide most nem írom le.
Képek a 4. napról
Nem is tudtam már aludni, és jó korán felébredtem. Ugyan az az ütemes horkolás hallatszott a házban lefekvéskor is mint keléskor. Kiültem a hűvös teraszra, és csak bámultam azt a hatalmas hegyet aminek a lábánál állt a szállásunk.
Tegnap este, miután elfogyasztottuk a vacsorát kiültem beszélgetni a szállásadónk édesanyjával Marika nénivel.
Ő itt él Torockón, és jövőre tölti be a 90-et. Ott játszott mellettünk a dédunokája Robi akivel nagy barátságot kötöttünk az ott töltött pár nap alatt.
A csapat egyik fele célul tűzte ki a Székelykő megmászását, a másik fele pedig a Transzfogaras meghódítását. Én természetesen a Fogarast választottam, és már robogtunk is.
Rengeteg szász falun haladtunk keresztül, de nem álltunk meg, mert sietős volt a tempo. Elértük a déli Kárpátok vonulatát, és jópár kilométeren haladtunk előtte. Sajnos képet itt sem tudtam készíteni (mert rohantunk), csak elmondani, hogy a felhőkig emelkedő fekete hegyvonulat lenyűgözött mindannyiunkat. csak az elöl haladót nem...
Egy útjavításnál megállított egy lámpa minket. Itt két perc alatt levettük a pulcsit a kabát alól, és még fényképezni is volt idő.
A Fogaras lábánál a nagy vízesésnél álltunk meg először, de a többiek továbbhaladtak, mert nem tudtak leparkolni a nagy tumultusban.
A messzeség:
Fent 2000 méteren azért hideg volt.
Lefele a motorom plexijére tettük a kamerát, én mentem hátul, és felvettem az egész csapatot.
(videó nemsokára)
A Bilea tónál akkora tömeg volt, hogy nem tudtunk leparkolni.
Még csináltunk pár képet, és indultunk vissza.
Onnét jöttünk:
(videó nemsokára)
A Bilea tónál akkora tömeg volt, hogy nem tudtunk leparkolni.
A hazafelé úton a tesóm majdnem belekeveredett egy balesetbe. A szembe jövő oldalon, egy F-es Astra előzésbe kezdett, de visszarántotta, majd imbolyogni kezdett. Majdnem szembe kapta a tesómat, ezután nekicsapódott a szalagkorlátnak, hatalmas porfelhőt keverve.
Ezután nagyon hosszan az autópálya építés mellett haladtunk, majd egy óriási napelem park következett. Több focipályányi területen napelemeket szereltek fel kb. 45 fokban, és még folyt a bővítés.
Később megálltunk egy benzinkúton, és feltűnt, hogy tiszta új, és igényesen ízlésesen van felszerelve.
A háttérben tetszett a gólyafészek, a város határába állított hatalmas betonvalamin.
Jó tempóban rohantunk visszafelé, ezért sok időm volt még a vacsoráig. A többiek elrobogtak, én meg készítettem pár fotót, mivel ez volt az utolsó napunk errefelé, és másnap már indultunk hazafelé.
Kékségek:
Egy kastély a domboldalon:
A Nagyenyedi szoros távolabbról:
Erdélyi Yamahás csendélet:
Torockó a székelykővel:
Míg mi motoroztunk, sikerült a hegy meghódítása:
Torockószentgyörgyi vár:
Kilátás a Székelykőről:
Hazaérkezés után gyors felfrissülés, majd vacsora. Húsleves cérnametélttel, és a külön kívánságunkra búcsúvacsorára töltött káposzta. Ahogyan itt készítik káposztalevélbe csavarva tejföllel. Igazán isteni volt. A desszertként tálalt tiramisu szeletnek már alig volt hely a pörkűttartóban.
A vacsora utáni szieszta közben felkiáltott valaki: róka van a kertben!
Lencsevégre kaptam a kis Vukkot:
Ezután már csak a Robi barátommal beszélgettünk egy kicsit, és lepihentünk.
És másnap sajnos már a hazaút következett (600 km).
