Dubrovnikban eltöltött napunkra a csapat nem tervezett semerre sem kirándulást, hanem fürdőzést, pihenést. A tesómmal mi elindultunk Montenegróba megnézni a Kotor-i öblöt. Reggel visszakértem a házinénitől az igazolványainkat, és a tengerparton haladva megnéztük a Dubrovnik híd alatti öblöt.
Minden szép helyen megálltunk, ahol fényképezni volt érdemes.
A határnál hosszú sor volt Montenegróba lépésnél, de mi előre araszoltunk.
Csodálatos ciprusligetek közt haladtunk.
Amikor Montenegróban elértük a tengerpartot a pálmafák alatt leparkoltunk, és a parton megreggeliztünk.
Kotor városánál kezdődött az öböl és odafelé menet körbemotoroztunk a parton.
Elmondhatatlanul jó minőségű útfelületeket találtunk mindenfelé, még a kisebb utak is szuperek voltak.
Kotor városában megkérdeztük egy rendőrtől, hogy merre kell menni a város fölé kanyargó szerpentinhez. A rendőr eközben elzavart két szabálytalankodó autóst, akik a záróvonalon keresztül akartak egy parkolóba hajtani.
Keveregtünk egy darabig, de megtaláltuk a felvezető utat. 1,5 sávos úton 25 db visszafordító kanyarral vezetett fel az út 1000 méter magasságba.
Fentről a kilátást meg sem próbálom leírni, mert nem tudnám.
A hajók hangyányiak, a víz és a hegyek pedig hatalmasak voltak. Montenegró korábbi neve Crna Gora - Monte Negro - fekete hegy.
És valóban, hiába sütött rá a sziklákra a nap, azok feketék voltak. Ott is találkoztunk magyarokkal (de persze mindenhol ahol jártunk), egy család akik Suzuki Sx4 sedan és Suzuki Ignissel járták be a szerpentint.
Akkor lepődtem meg, amikor felérve a csúcsra elment mellettünk egy óriási turista busz.
Azt nem tudom, hogy hogyan fordult el a szűk kanyarokban, de biztosan nem volt egyszerű. Lefele menet is találkoztunk buszokkal, éppen egy visszafordítónál. Mivel odafelé minden érdekes résznél megálltunk, és lefotóztuk vagy levideóztuk, ezért hazafele már siettünk és nem álltunk meg sehol. Visszakompoztunk a másik oldalra így kb. 30 km-rel rövidült le az út. A kompra mire megvettük a 2 Eurós jegyet, már állhattunk is fel rá. Meg sem telt a hajó járművel már indultunk is.
Vásároltunk reggelit, és azt a finom Karlovacko Radler citromos sört, amit előző este már kipróbáltunk. Visszaérkezés után kiültünk a teraszra és bosszankodtunk, hogy a német házinéni, mivel már kifizettük neki a szállást, és külön az internetet, megváltoztatta valószínű a kódot, mert már nem tudtuk használni.
