271. Bosnyák Horvát Montenegró túra 2. nap

Útvonal          Képek
A második nap reggelén ez a borongós, felhős és párás idő fogadott bennünket:
Ami persze nem gond, csak ne essen már többet. Igazán érdekes volt a siklósi Rendőrkapitányság(ami korábban egy határőr laktanya volt) tetőterében kialakított szobáiban aludni. Korábban már szálltunk meg itt, és mindennel nagyon meg voltunk elégedve.
Most is rendben voltak a szobák és pont útba esett nekünk Bosznia-Hercegovina felé. Még nem jártam ebben az országban soha sem, most meg észak-déli irányban keresztül motoroztunk oda és vissza is. A második napunkon a cél Szarajevó volt. Itt felkerestük a 1984-es téli olimpia helyszínét, ami jelenleg lepusztulva, elhagyatva áll. A másik cél, hogy megnézzük Visoko falunál a Hold és a Nap piramist. Siklósról indulás után egy pékségnél megreggeliztünk, és elindultunk Harkány majd Drávaszabolcs határátkelő felé.
Itt még nem esett, de a fekete felhők már gyülekeztek felettünk. Átléptünk Horvátországba, majd Bosznia-Hercegovinába. Ekkor már elkezdett csepegni az eső és hosszabb, rövidebb kihagyásokkal estig!!! esett.
Le és fel vettük az esőruhákat, de a végén már nem is vettük le, hanem csak mentünk. A határ után egy rövid szakaszon a Száva mellett haladtunk. A folyó nagyon zavaros volt, és a partján látszott, hogy meg volt áradva korábban, és nagy pusztítást végzett. Leszakadt partok, elmosott betonozott úszómedencék, alámosott útszakaszok miatt araszolva tudtunk csak haladni.
Útjavítás következett kilométereken keresztül, és az út tiszta sár volt a kamionoktól. Volt egy szakasz amit teljesen újra építettek, itt a felázott gödrös murván kellett haladnunk a kocsisorok között. Nem csak a motorok, de mi is nyakig sárosak lettünk. A vizes úton óvatosabban, és így persze lassabban is tudtunk haladni, mint terveztük. Nagyon sok kamion volt ezen a főúton, és a végére már meguntuk előzgetni őket a vizes kanyargós szakaszonn, és így vonatoztunk velük. Boszniában összességében meglepő, hogy mennyire kevés a motoros. Egy csapattal találkoztunk egy benzinkútnál, és ők is magyarok voltak. Rajtuk kívül csak pár német motorost láttunk. A helyiek integettek, az autósok dudáltak nekünk üdvözlés képen. A rendőr igazoltatás közben úgy elkezdett nekünk integetni (mikor meglátta az elhúzó csapatot), mint egy hajótörött. Nagyon balkániak a viszonyok a WC-kben is.
Akkor most melyik a női és a férfi?
Célzós, pottyantós, slaggal takarítós.
A házak 3 szintesek, de a felső szintek nincsenek befejezve. Az épületek nincsenek se bepucolva, se szigetelve. A falak kb. 25 cm vastag, nagyon lyukacsos téglából készülnek, amit betonoszlopokkal erősítenek meg a sarkoknál és közepén.

Rettentő sok a kóbor kutya, leginkább Szarajevó környékén, és a szemetes kukákból próbálnak ételhez jutni. Persze szelektív hulladékgyűjtés sincs, a szemétgyűjtőket pedig széttúrják a kutyák. A kóborló ebek ősapja egy német juhász lehetett, mert érdekes, de mintha mind arra hasonlítana. A közlekedésben is gondot okoznak, mert sétálnak a kocsik között a forgalomban. Azt figyeltem meg, hogy míg Horvátországban a hármas Golf a leggyakoribb típus, addig a bosnyákoknál a kettes Golf.

Egy kicsit elállt az eső (mert gyorsabban haladtunk, mint a felhő felettünk) amikor Visokóhoz értünk. Mivel nyakig sárosak, az esőanorákok alatt izzadtak, és persze fáradtak voltunk, így nem kerestük meg a piramist.
Errefele az összes hegy piramis formájú.
Tovább mentünk, és megálltunk egy autómosónál, ahol lecsutakoltuk magunkat is és a járgányokat is.
Még ott alul egy kicsit Csabi
Nem akartunk sáros dobozokkal a hotelbe menni. Elértük Szarajevót, és az összes körgyűrűjét érintettük mire megtaláltuk a szállásunkhoz vezető utat, egy szomszédos hegyre. A navigációkban a boszniai térképek nagyon elnagyoltak. Az úthálózat töredékét tartalmazzák csak. Inkább a főutakat mutatják csak, de így tájékozódni nagyon nehéz. Keveregtünk kb. két órát, volt amikor megkérdeztük a járókelőktől, hogy merre kellene mennünk.

Szállásunk 1200 méter magasan volt a régi olimpiai falu mellett.
A neve Hotel Feri, és nincs magyar vonatkozása.
A hotelben kipakoltunk és siettünk vacsorázni, mert zárt az étterem, mert csak mi vacsoráztunk. Nehézkesen rendeltünk, egy kicsit langyos volt csak a leves, és cseppet mást kaptunk mint amire számítottunk. Koccintottunk a bátyám 45. születésnapjára, amit éppen ezen a feledhetetlen napon ünnepelt. Jóllaktunk és hamar aludni mentünk, mert kimerített bennünket ez a nap.