Három napos túrán voltunk Szlovákián (Felvidéken) keresztül, Lengyelország alsó csücskében a Magas Tátra ékkövénél, Zakopánéban. Beszámoló az első napról, ami az odautat foglalta magába.
Képek 1 Útvonal: Győr - Zakopane 420 km
Korán indultam, mert reggel tankolás után, elfutottam Atihoz csomagjukért, ahol Fecó izgatottan várt már a kapuban. 8-kor volt a gyülekező Győrben egy benzinkúton. Csabi egy 400 Yamaha robogóval érkezett, és a tesók 20 percet késtek. Így két új gép jött a csapatba: egy FZ1-1000 és egy FJR 1300, így lett 5 Yamaha, 1 Suzuki és 1 Honda.
Az egyes úton indultunk Komárom felé, ahol a rakpart felé kikerültük a belvárost, majd a legközelebbi megálló, csak 190 km múlva Zólyom (Zvolen) volt. 150 km után már mindenki tornázott a motoron, de Csabi még véletlenül sem állt meg pihenni, és fényképezni egyet. Pedig Dudnice környékén már elkezdődtek a hegyek, és csodálatos dimbes-dombos tájakon motoroztunk. Szlovákiáról összességében elmondható, hogy nagyon jó minőségű útjaik vannak, persze vannak kátyúsabb, rázósabb szakaszok is, de ez nem jellemző.
Megcsodáltuk Zólyom várát, ahol híres költőnk Balassi Bálint született. Nagy meglepetésünkre magyar emléktáblát találtunk.
Képek 1 Útvonal: Győr - Zakopane 420 km
Korán indultam, mert reggel tankolás után, elfutottam Atihoz csomagjukért, ahol Fecó izgatottan várt már a kapuban. 8-kor volt a gyülekező Győrben egy benzinkúton. Csabi egy 400 Yamaha robogóval érkezett, és a tesók 20 percet késtek. Így két új gép jött a csapatba: egy FZ1-1000 és egy FJR 1300, így lett 5 Yamaha, 1 Suzuki és 1 Honda.
Megcsodáltuk Zólyom várát, ahol híres költőnk Balassi Bálint született. Nagy meglepetésünkre magyar emléktáblát találtunk. 
Itt elfogyasztottunk egy szendvicset, és könnyítettünk a ruházatunkon, mert kezdett nagyon meleg lenni. Az igaz, hogy nem 30 fok, mint otthon az előző hétvégén, de elég volt már a nyári dzseki.
Ezután tankoltunk egy Slovnaft kúton, ahol a szlovák kasszás hölgy kérdezte a kutas kollégája tolmácsolásával, hogy merre megyünk motorozni.
Én azt válaszoltam, hogy Zakopánéba Lengyelországba, és még megnézzük a környék ősi magyar várait: Zólyom, Nedec, Árva, Bajmóc. Szemmel láthatóan nem tetszett neki a válaszom, de nekem jól esett kimondani…
Én azt válaszoltam, hogy Zakopánéba Lengyelországba, és még megnézzük a környék ősi magyar várait: Zólyom, Nedec, Árva, Bajmóc. Szemmel láthatóan nem tetszett neki a válaszom, de nekem jól esett kimondani…
Még jó, hogy Zoli kíváncsi volt rá, mert Csabi csak átrobogott volna a városon. A főtérhez egy telezöldes lámpás kereszteződésen lehet eljutni, ahol a balra kanyarodás a szembe jövőktől lehetetlen. Okos forgalomszervezés... A főtér hatalmas, csodálatos és körben teljesen felújított, eredeti formájában megőrzött korabeli épületekkel. Az egész tér lejt, így szép kilátás nyílik a környező hegyekre is.
A szökőkút padkáján üldögélve azon tűnődtem el, hogy az én szülővárosomban Győrben, amit nagyon szeretek, miért kell egy modern mélygarázst építeni az ötöd ekkora térre a Duna partján, ami még a korai vár falából még emlékeket is őriz. Elgondolkodtató.
Besztercebánya után már igazi motoros paradicsom útszakaszok következtek.
Patak vájta völgyekben, sípályák között vezetett az utunk Donovalyba.
Megálltunk és lefotóztuk ezt a télen magyarok által is kedvelt síparadicsomot. Most árván, békésen pihentek a sífelvonók, felkészülve a téli kimerítő munkára.
Ezután már a távolban előtűntek a Magas Tátra havas hegycsúcsai, de még jó pár kilométer előttünk volt mire felértünk a szerpentineken az 1346 méter magasan fekvő Csorba tóhoz.
Talán semmihez sem fogható ennek a kis tónak a szépsége, ott fent a hatalmas hófedte csúcsú hegyek ölelésében. Irigyeltem a csónakázókat a vízen, hogy micsoda élmény lehet itt egy órát eltölteni, feltöltődni. De miránk még várt egy hosszabb szakasz Zakopánéig, így a hűvös, fenyőerdőkkel szegélyezett szerpentineken indultunk is tovább.
Észre se nagyon vettem, hogy hol léptünk át Lengyelországba, csak onnét sejtettem, hogy a furcsa nyelven írt táblák után még furcsábbak következtek. Hamar megtaláltuk a szállásunkat,a mi egy hegyi patak közelében volt.
Ezután már a távolban előtűntek a Magas Tátra havas hegycsúcsai, de még jó pár kilométer előttünk volt mire felértünk a szerpentineken az 1346 méter magasan fekvő Csorba tóhoz. Talán semmihez sem fogható ennek a kis tónak a szépsége, ott fent a hatalmas hófedte csúcsú hegyek ölelésében. Irigyeltem a csónakázókat a vízen, hogy micsoda élmény lehet itt egy órát eltölteni, feltöltődni. De miránk még várt egy hosszabb szakasz Zakopánéig, így a hűvös, fenyőerdőkkel szegélyezett szerpentineken indultunk is tovább.
Észre se nagyon vettem, hogy hol léptünk át Lengyelországba, csak onnét sejtettem, hogy a furcsa nyelven írt táblák után még furcsábbak következtek. Hamar megtaláltuk a szállásunkat,a mi egy hegyi patak közelében volt.
Folyton az az érzésem volt, hogy csepeg az eső a patak hangja miatt. Szállásadónk (egy korosabb, lengyel Chopper tulajdonos) segített a motorok biztonságos elhelyezésében, és kávéval, üdítővel kínált minket.
Gyors bepakolás és frissítő zuhanyozás után, besétáltunk a belvárosba, és vacsorázó szándékkal éttermet kerestünk. Találtunk is egy csodaszép gerenda épületet, ahol kívül-belül fából készült minden.
Lehetett kártyával fizetni, volt óriási asztal 10 fő részére, és az étlapon fotók is segítettek az étel kiválasztásánál. Népviseletbe öltözött helyi zenekar szórakoztatott minket előadásával.
Gyors bepakolás és frissítő zuhanyozás után, besétáltunk a belvárosba, és vacsorázó szándékkal éttermet kerestünk. Találtunk is egy csodaszép gerenda épületet, ahol kívül-belül fából készült minden. Lehetett kártyával fizetni, volt óriási asztal 10 fő részére, és az étlapon fotók is segítettek az étel kiválasztásánál. Népviseletbe öltözött helyi zenekar szórakoztatott minket előadásával.
Amíg készültek az ételek fotóztam az étteremben, és hallgattuk a helyi népzenét játszó kis csapatot. Az ennivalók hamar elkészültek és hamar el is fogytak. Ezután esőben sétáltunk vissza a szállásra.
Videó összefoglaló az első nap történéseiből:
