Túraleírás Gábor tollából:
Novemberhez képest szép verőfényes vasárnapra ébredtünk Győrben, nem kellett sokat gondolkodni a motorozáson. Sajnos kevés idő állt rendelkezésre, ezért egy rövidebb túra mellett döntöttem. Arra voltam kíváncsi, vajon milyen állapotban vannak a környező falvakban a szebb napokat meglátott építmények.
Az elsőre egészen Mórichidáig kellett várnom. Mórichida Magyarország északnyugati részén, a Kisalföldön, a Marcal és a Rába völgyében, Győrtől 32 km-re helyezkedik el. A Rábától egy kilométerre, közvetlenül a Marcal folyó jobb partján épült. Közúton a 83-as útról Téten át (7 km) közelíthető meg. A legközelebbi vasútállomás (Gyömöre) mintegy 13 km-re esik. Földrajzilag a Kisalföldhöz, azon belül a Marcal-medencéhez tartozik. Határa nyugat felé a Rábáig húzódik – itt volt a történelmi Győr és Sopron vármegyék, egyúttal a Rábaköz határa. A falu kialakulását és nevét egyaránt annak köszönheti, hogy a vidék egyik földesura, a Pok nemzetségbeli Móric birtokán hidat veretett a Rábán. A híd keleti hídfője előtt kialakuló település a XII.–XIII. század fordulójától jöhetett létre (első okleveles említése 1228-ból való), ugyanis egy 1251-ből keletkezett adomány levél mint régtől valót, óhídnak nevezi, másrészt ugyanez az okirat Mórichida földjét adományozza többek közt, s már a meglévő falut említi: „… s van a határjel a falu végénél (in fine villae)”. 1242. október 6-án IV. Béla király itteni látogatásáról tudunk.
A helyi gazdaság legfontosabb ága változatlanul a mezőgazdaság. A Kossuth Mezőgazdasági Szövetkezet elsősorban növény és állat tenyésztéssel foglalkozik bérelt földeken. A szövetkezetnek 48–50 aktív tagja van. Sajnos az épületek karbantartására keveset fordítanak, így a valamikor szebb napokat is látott tehenészet épülete nincs remek állapotban. A bevételek emeléséhez minden módon próbálkoznak, többek között tej saját értékesítéssel.
A látvány elkeserítő volt, annál is inkább, mert valamikor régen jó magam is a mezőgazdaságban dolgoztam.
A kastélypark külön érdekessége volt a falu címerének bal felső mezejében is szereplő, Nagykútnak nevezett kútbörtön, egy többcellás föld alatti téglaépítmény, amelyet a második világháborúig használt az uradalom, persze már nem börtön, hanem almatárolás céljára. A kutat a II. világháború utáni földosztást követően a parcella új tulajdonosa elbontotta és betemette.
A kastélyt, amelyben a 2000-es évek elejéig az általános iskola működött, az anyagi nehézségekkel küzdő önkormányzat eladta. Az új tulajdonos az épület cseréptetejét felújíttatta, de teljes rekonstrukcióra még nem került sor.
Rábacsanak települése következett a sorban. Egy kontrasztos képpel találtam szembe magam.
A településen található egy nagyon szép neoromán stílusú romai katolikus templom.
Vele szemben pedig az a romos épület, melynek jobbján a községi óvoda, bal oldalán pedig a falu vendéglátó ipari egysége.
Érthetetlen, hogy maradhat egy épület ilyen állapotban úgy, hogy mellette rendben lévő házak vannak.
A településen található egy nagyon szép neoromán stílusú romai katolikus templom.
Mindezek után üde színfolt volt Szilsárkányban a Baditz - kastély épülete. A kastély eredetileg a 18. század végén épülhetett, egyszintes későbarokk kúriaként. Ez alkotja a jelenlegi kastély földszinti boltozatos területét. A Bozzay család eredetileg Vas vármegyéből származott. A reformáció a családot ketté osztotta katolikus és evangélikus részre. Az evangélikus ág birtokait elkobozták, ők lettek azok, akik Győr, Sopron és Pozsony vármegyékben találtak menedéket s később több dunántúli vármegyében lettek birtokosok.
A nagy átépítő Bozzay I. Miklós után fia, Bozzay II. Miklós vitte tovább a kastély és a hozzá tartozó birtokok felügyeletét. Az 1890-es évek végén még 247 ka. holdnyi területük volt Szilsárkányban, majd folyamatosan elszegényedtek, 100 hold alá süllyedt a birtok nagyság.
Ezzel az elszegényedéssel járt az, hogy 1930 körül a falu másik nagybirtokosa, szentkirályszabadjai Baditz II. Lajos vásárolta meg a kastélyt a családtól. Ettől kezdve lett a Bozzay-kastélyból "felső Baditz-kastély" Szilsárkányban.
A háborút követő államosítást ez az épület sem kerülhette el, földszintjét lakásokra osztották, emeletén maradhatott a tulajdonos, később az egész kastélyt a család leszármazottai lakták.
A háborút követő államosítást ez az épület sem kerülhette el, földszintjét lakásokra osztották, emeletén maradhatott a tulajdonos, később az egész kastélyt a család leszármazottai lakták.
Kastély parkjának egy része maradt csak meg, az épület mögötti és melletti területet felosztották. A kastély jelenleg új tulajdonosát keresi.
Utam keresztül vezetett még Enese – Bezi – Györsövényház – Lébény településeken, majd a régi 1es utat keresztezve értem a szigetközi útra. Innen Győr felé vettem az irányt, de azért még Dunaszegen sikerült lencsevégre kapni egy nem éppen öreg épületet, ami a régi rendszerünk tipikus szórakoztató ipari egysége volt. Az idő azonban ezt sem kímélte.
