Szombat délután igazán szép napsütéses langyos idő volt, kb. 15 fok, és szélcsend. Hát én ilyenkor ha csak tehetem kigondolok egy jó kis Útvonal-at, felöltözködök, magamhoz veszem a fényképezőgépemet, és útra kelek. Most sajnos nem volt lehetőség egész napos, csapatos túrára, csak egy kis délutáni kört tettem. Már hiányzott is az egyedüllét, és a magadra utaltság érzése. Jó volt, hogy a saját tempómat mehettem, és ott és annyiszor álltam meg fényképezni ahányszor csak gondoltam.
Korábbi bejegyzésemben a Győr környéki kilátókról írtam, de kimaradt a pannonhalmi Boldog Mór kilátó:
 |
| Ezt a szép ferde képet sikerült készítenem róla |
 |
| Panorámakép a pannonhalmi Boldog Mór kilátóról |
 |
| A Bencés Főapátság hazánk szent hegyén, a Szent Márton hegyen található. |
 |
| Az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság 1996 óta a Világörökség része. Román, illetve gótikus eredetű maradványok felhasználásával épült fel a barokk épületegyüttes. |
 |
| Boldogasszony kápolna |
A következő pihenő a Cseszneki várnál volt. Eredetileg be akartam menni a faluba, és onnét fényképezni a várat, de inkább siettem, mert az idő nagyon szaladt. A szerpentinen lévő parkolóba gondoltam megállok, és iszok egy KV-t. Hát meglepődtem, mert a parkoló üres volt a kis motoros büfé pedig zárva. Hát igen már november van ami bőven a motoros szezon vége sajnos. A KV helyett maradt a fényképezés.
Az ezerszínű őszi erdő gyönyörű volt, és akár minden magaslaton megállhattam volna fótózni. Az utak állapotáról sajnos nem tudok semmi jót írni.
Millió kátyú, főképp a nem létező felezővonalon, és a kanyarokban ahogy kell. A lejtősebb részeken az esővíz felhordta a homokot ami rettentően csúszik, ezen kívül a mezőgazdasági gépek kerekei hordtak fel óriási sárdarabokat. Ezen kívül még a lehullott vizes faleveleket említhetem meg mint potenciális veszélyforrást.
Csesznek után Zirc érintésével a Bakonyi dombság szívében fekvő Bakonybél következett:
 |
| Bakonybél Borostyán-kút |
Két szent emlékét őrzi a falutól 1 km-re fekvő kedvelt kirándulóhely. A hagyomány szerint a béli monostort alapító Szent Günther és a később vértanúhalált halt Szent Gellért is e hely közelében töltött remeteségben néhány évet. A község tisztelettel őrzi a két szent legendáját. Először 1826-ban emeltek az emlékhelyen kápolnát, amelyet a 19. század végén a ma álló épület váltott fel. Ekkor készült a 14 képből álló stáció és a szikla tetején található kálvária Krisztus, Szűz Mária és Szent János alakjával. Három forrás fakad a kápolna előtt, amelyet kőből rakott medencével foglaltak kútházba. A medence közepén dombormű eleveníti fel Szent Gellért e helyhez kötődő legendáját.
A kápolna mellett lépcső vezet egy elfalazott sziklahasadékhoz, amely elé egy Lourdes-i Mária szobor került. A szájhagyomány szerint e barlang lehetett a remeteség helye.
A következő megálló: Bánd - Esseg vár.
A szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos, mintegy 60 x 70m nagyságú vár első körfalai, a várudvart övező, a védőfalhoz támaszkodó fából készült lakó- és egyéb épületei a XIII. században épülhettek, melyeket feltehetően a XIV. században építettek át kőépületekre, mindenek előtt az északi oldalon állt kápolnát.
A XV. században készültek el a fal elé ugró külső tornyok, egy-egy nagyobb épület, a keleti, valamint a nyugati falnál a lakóépületek és más helyiségek. Lehetséges, hogy ekkor épült meg a lovagterem is. A vár udvarának északi részén állt a ma már alig felismerhető kút vagy ciszterna. Az állandó pusztuló várból a keleti oldalon csak egy négyszögletes torony, a hozzá délről és keletről csatlakozó kevés falmaradvány látható, míg az egykori épületek megmaradt alapfalai a föld alatt vannak.
Vártulajdonosok a XIII-XVI. században:
1233 előtt Igmándi András
fia, Igmándi Miklós
1309-ig: Igmándi Miklós fia, Lőrinc vajda
1309: Lőric fia a vagyont a veszprémi ispánra, Lőrintére és fiaira hagyományozta. Ebben az adománylevélben említik először a várat "...castrum Scegh" néven.
1327: Zsigmond király
III.Endre király halála után Kőszegi Henrik
1391: háborúskodás indult a birtokért a családok között.
1410: a bakonyi ispán, Rozgonyi István Essegvár királyi várnagya
XV. század: a vár a Rozgonyi és az Essegvári család birtoka
1440: A Szécsi-Czillei-Garai-liga hívei a várat ostrommal elfoglalták.
1450: a király a birtokot Rozgonyi Jánosnak adományozta.
1457: Újlaky Miklós kapta adományba a várat.
1472: Essegvári György tulajdona.
 |
| Így nézhetett ki valaha a vár |
A várról a XVI. századi török harcok idején nem hallunk, és valószínű, hogy Veszprém elfoglalása után 1552-ben pusztulhatott el annyira, hogy használhatatlanná vált. Ezután csak 1641-ben történik említés a várról, amikor Dömölki András az ellen tiltakozik, hogy őt Gorop Ferenc nagyprépost eltiltotta a romos Essegvár használatától. Ezután már nem szerepel az írásos emlékek között.
 |
| Panorámakép a várral |
Ezután Döbröntére akartam gurulni, de sajnos már kezdett sötétedni, és inkább hazafele vettem az irányt. Gondoltam úgy sem tudok már fény nélkül szép képet készíteni a várról, és inkább felteszem egy korábban készített képemet erről a gyönyörű várromról.
 |
| Döbrönte - várrom |
A hazafele úton csodálatos naplemente fogadott:
 |
| Naplemente - kedvesem szerint már csak a zsiráfok hiányoznak róla - tiszta Afrika |
Rendesem téptem a gépet hazafele, és szerencsésen hazaértem, de már vak sötétben. Ekkor vettem észre, hogy a motor óráját még nem állítottam vissza, és még csak valójában 5 óra volt...
Azért remélem, hogy nem ez volt az utolsó karika az idénre...
Képek
