November közepén járunk, és csak reménykedünk a hétvégi jó időben. Egész héten figyeltük, hogy hogyan alakul az időjárás előrejelzés, ahogy haladtunk közelebb a hétvégéhez. A vasárnapot tűztük ki, és szerencsék lett az idővel. 14 fok, gyenge széllel, de alapvetően napos idő lett. Gyors útvonaltervezés (persze ismét Ausztria), kör email a cimboráknak, hogy ki ér rá, és hol találkozunk. Otthon meg is kaptam, mikor már biztos volt az indulás, hogy akkor ez a túra lesz a "negyedik" utolsó szezonzáró túra. A találkozót 10 órára tettük Győrben a Szent István uti Mol kúthoz. Mindenki már megtankolva érkezett, és csak néztünk, hogy jött az Attila is, pedig levélben nem is mondta, hogy tud jönni, és a Csabi egy zümmögővel érkezett. Kérdeztük, hogy hol van a Kawasaki, és erre elmesélte, hogy nem indult el reggel, és valószínű, hogy akku baja lesz. Azóta kiderült, hogy ő volt a béna, mert a kormány átszereléskor leejtette a markolatot, és a leállító kapcsolóban eltörött valami, és az nem érintkezett. Így a kis Yamaha Sygnus 125-össel érkezett, de biztosított minket, hogy 100-105 az utazó tempója, és tud jönni velünk.
Attila: "Had üljek fel rá, mert ekkorán még nem ültem"
Összejöttünk 4-en: Gábor a TDM-el, Csabi a Sygnussal, Attila a Varaderoval, és én a Fazerrel. A robogónak tényleg 105 volt a vége, és minden nagyobb gázelvételnél visszadurrogott, de úgy mintha nagyot tüsszentett volna.
Indultunk is Mosonmagyaróvárra, ahol csatlakozott hottánk Peti a Hornettel.
A következő megálló Zolinál volt Hegyeshalomban, aki mutatott nekünk pár érdekes dolgot a környéken.
szervusz barátom
Bella
Ismét Ausztria... Ha csak tehetjük ide jövünk. Többször leírtam már, de nem elég hangsúlyozni az okokat: kátyumentes utak, gyönyörű táj, hegyek, szerpentinek, várak, és nulla forgalom hétvégente.
Feltűnt pár dolog amire eddig nem figyeltem fel: cukorrépa hegyek voltak egy rakodótelepen. Ezek szerint náluk még megéri cukorrépát termeszteni, mert van még cukorgyáruk, nem úgy mint nekünk.
Szélerőmű park mellett haladtunk el, megszámlálhatatlan szélkerékkel. Bár nálunk is szaporodik a számuk, de van még hova fejlődni. A falvakban nincsenek villany, és telefonvezetékek, és így az ezeket hordozó oszlopok is eltűntek. Mindent földkábelen vezetnek, és emiatt nincs oszloperdő, tágasak az utcák. Ápolt, rendezett, szemet gyönyörködtető az egész.
Első látnivaló Carnuntum volt.
Carnuntum a Római Birodalom Pannonia, majd Pannonia superior provinciájának fővárosa, katonai tábor és polgárváros volt az ókorban. Ausztriában, Bécstől keletre, Alsó-Ausztria tartományban, Petronell-Carnuntum és Bad Deutsch-Altenburg települések mellett fekszik.
3 Honda, 3 Yamaha
A következő uticélunk Hainburg an der Donau egy kisváros Alsó-Ausztriában. A Duna jobb partján, Bécs és Pozsony között fekszik. Az I. világháború befejeződése óta Ausztria legkeletibb városának számít. A városházán egy római oltár látható. A legkorábban a kelták telepedtek meg a Braunsbergen. A Római Birodalom korában a település a Pannonia tartomány székhelye, Carnuntum keleti vonzásterületéhez tartozott, területén áthaladt a keleti irányban kiépített limesút, erődítésrendszerével együtt.
A mai Hainburg helyén az ókorban hatalmas erődítmények voltak, amelyek a régi kelta városhoz, Carnuntumhoz tartoztak és romjaik részben még ma is láthatók. A honfoglalás után magyar kézen volt. 1042-ben III. Henrik császár vette el Aba Sámueltól. 1108-ban a Babenbergek szerezték meg. 1278-ban, a dürnkruti csata után a vár a Habsburgok tulajdonába került. Ezután vesztett jelentőségéből. 1629-ben a vár a település tulajdonába került. 1482-ben Hunyadi Mátyás király ismét megszerezte a magyaroknak. 1683 júliusában a törökök egészen feldúlták. A túlélők egyike volt Joseph Haydn és Michael Haydn nagyapja.
A város két hegy között fekszik a Duna partján. Az egyiken fekszik a nagyon jó állapotban lévő vár, ahova fel is másztunk.
Várkapu
a vár belülről
Hainburgi panoráma a Dunával
A városban több helyen épen maradtak a várfalak tornyokkal, és kapukkal.
Ezután felmotoroztunk a város túloldalán lévő másik hegyre a Braunsbergre. A hegyen nincs egy épület sem, és a tetején vagy egy nagy parkoló.
Braunsberg
A hegytetőn túristák, és modellezők voltak akik távirányítású sikló, és motoros gépekkel gyakoroltak.
Csoportkép, a háttérben a Duna
Hainburg a várral
Ezután lementünk a Duna partra. A túloldal már Szlovákia, egy ősi magyar várral Dévény várával.
Dévény
Panoráma kép, a Duna túloldalán a Dévényi vár
innét már visszaindultunk, és Hegyeshalomban Zoli és Timi megvendégeltek minket egy isteni finom kávéra.
Búcsúzás után a szigetközi úton gurultunk haza. A hazafele úton egy Harley-al jöttünk, és csak figyelt, hogy mekkorákat durrog mögötte Csabi a Sygnussal. Nagyon tetszettek a várak, a Duna, és a hegyek, és elhatároztam, hogy tavasszal eljövünk a családdal is.
