100. Évzáró túra a Semmering-re 2012.10.21

Ez a századik bejegyzés...

2012.01.05-én írtam az elsőt, egy nyugodt téli délutánon. Azóta eltelt majd 11 hónap, és a 100 bejegyzésemet közel 7800-an olvasták. Hát sajnos hamarosan jönnek most is a téli délutánok, de ilyenkor lehet vissza, és inkább előre tekinteni, tervezgetni. Már van pár út a fejünkben, a télen túratervként papírra, akarom mondani képernyőre is kerülnek.

De legalább jó szezont zártunk 2012-ben. Sorra is fogom majd venni a túráink legemlékezetesebb momentumait egy rövid áttekintésben.

No de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen micsoda úton vagyunk túl...
A négy napos hosszú hétvégére szuper időjárást jósoltak a meteorológusok, így meg is indult a fantáziánk, hogy merre kellene menni, mikor indulni, mikor kezd sötétedni stb. A választásunk ismét Ausztriára esett immár sokadszorra, de most sem bántuk meg, mint még eddig soha sem. Kigondoltunk egy nem túl hosszú Útvonal-at, az össztáv: 341 km, ami gondoltuk előre simán teljesíthető.

Reggel elbizonytalanodtunk, amikor az ablakon kinézve sűrű tejföl nézett vissza ránk. Gyors körtelefon után megnéztük az ausztriai időjárás kamerák képeit, és mivel ott szikrázó napsütés volt az indulás mellett döntöttünk. 8.30-ról 9 órára toltuk el az indulást, de az idő semmit sem javult. Majdnem 9 óra volt már mire a ködből először a hangokat, majd a kis lámpafényeket megláttuk Csabi vezetésével, a rábapatonai körforgalomnál.
Az első megálló Csornánál volt, ahol felvettük az esőruhákat, mert a köd eláztatta a ruhánkat, és a sisakokról 500 méterenként kellett letörölni, hogy egyáltalán lássunk valamit.
A köd megmaradt egészen Ausztriáig. Amikor Kópházánál kiléptünk az országból elbizonytalanodtam, hogy mi lesz, ha ez marad egész úton. A magyar szakaszon az egyenes részeken nem kellett annyira óvatoskodni, de az osztrák kanyarokban, és erdei részeken nagyon kellett figyelni, még a vizes útra letapadt levelekre is. És egyszer csak előbukkant a felhők közül a várva várt nap! A következő megállónknál már a következő kép fogadott minket:
Igazi hegyes völgyes táj, száraz, jó minőségű úttal, ezer színben pompázó erdőkkel fogadott minket. Gondoltuk aki mer, az nyer. Ha otthon maradtunk volna, és ebéd utánra ugyan így kivirult volna az idő, megpukkadtam volna a méregtől. Haladtunk tovább az úticélunk a Semmering hegy felé, de az idő nagyon elszaladt az óvatos tempó miatt. a következő pihenőnk egy kis városkában volt.
Euzután Wartenstein következett.
Wartenstein panoráma
Tovább haladva az utunk a vár mögötti völgybe, abba a fehér tejfölbe vezetett.
Ezután egy szűk, patak vájta szurdokban pihentünk meg.
És így késve a tervezetthez képest, de megérkeztünk a Semmerimg hegy lábához.
Azt terveztük, hogy a sílifttel felmegyünk a hegytetőre, de erre már nem maradt időnk. Így visszagondolva azért lett volna felmenni egy óránk, mert nagyon időben még bőven világosban hazaérkeztünk.
A hazaút során csak kétszer álltunk meg, és 140 km-t tettünk meg egyhuzamban.
"villanymotor" ellenfényben
Hazaérkezve lemostuk a tesómmal a motorokat, mert borzalmasan néztek ki a sáros ködös idő miatt.
mosás után csillog villog a Fazer