3. nap Horvát tengerpart - Szlovénia hegyei - Bledi tó - Ausztria
Reggelre szél és enyhe lehűlés fogadott bennünket a tengerparton. Összepakoltuk a cuccainkat, és megreggeliztünk 7 órakor. A bőséges, svédasztalos reggeli közben készítettünk 2-2 szendvicset, és elindultunk.
Rijeka magyar nevén Fiume felé haladtunk végig a tengerparti úton, a Velebit hegység lábánál. Rijekában lementünk a tengerpartra, ahol gyönyörű volt a kilátás. Hajók, rakodódaruk és kutyastrand.
Rijekai öböl többszintes útját végig jártuk.
Horvátországból kiléptünk Szlovéniába. A határátkelőhelyen előre mentünk a motorokkal, a bukósisakot sem kellett levenni, úgy átengedtek minket. Megvártuk Timit, míg átért a kocsisorban.
Kezdődtek a szlovén hegyek a Júlia Alpok, és a káprázatos Triglav hegység. Szerpentinek, majd egy poros út jó hosszan.
Már azt gondoltuk, hogy eltévedtünk, mikor szembe jöttek a BMW túra endurók. Ezután egy keskeny kis völgyben egy patakot követtünk, ahol az út a sziklába volt vájva.
Volt, ahol a kamionoknak át kellett menni a másik sávba, hogy elférjenek. Fafeldolgozó gyár mellet a nehéz kamionoktól az út teljesen szét volt töredezve.
Felhős tetejű hegyek lábánál haladtunk, a Bledi tó felé.
Megkerültük a káprázatosan szép kis tavat, aminek a közepén egy kis szigeten egy kápolna állt.
A tó partján fent a hegyen egy meredek sziklán egy vár tekintett le a tó vizére.
A tóparton horgászok, fürdőzők és gondolások.
A parton hotelek és camping. A tó színe, mint Plitvicében. Nagy nehezen mindenki leparkolt és fotóztunk. A várhoz már nem mentünk fel, mert elment az idő. A szlovén táj gyönyörű és teljesen alpesi.
Hegy-völgy, legelők, templomok. Ahol ezek a táblák voltak ott kezdődtek az igazán motorosoknak való jó kanyargós részek.
Láttam egy furcsa szerkezetet, amivel kaszálják a meredek hegyoldalakat. Háromkerekű és egy kicsit motor hajtja. Ezután beértünk a kopár hegyek közé és következett a szlovén-osztrák határ, ami már nem is határ az EU-n belül.
Ausztriába érve az út mellett egy tankot találtunk, majd jött egy 18%-os lejtőszakasz, ahol 3.-ban motorfékkel ereszkedtünk le. Itt már feltűnt, hogy a szembejövő motorosokon esőruha van, és a völgy felett tornyosultak az esőfelhők.
Mivel a szállásig még volt közel 70km, megálltunk és felvettük az esőruhákat. Zoli beélesítette a kamerát és pár km után meg is jött az eső, de nem is kicsi és nem is rövid ideig tartó.
A szállásunk egy hegyen volt 1500 m magasságban. Egy egysávos út vitt fel, és már ránk is sötétedett 8 óra körül. Az eső ömlött, mi meg kapaszkodtunk felfelé szétázva, sötétben 1 és 2 sebességi fokozatban 30-al a hegyre.
Vagy 10 panzió mellett mentünk el és már nagyon drukkoltunk, hogy melyik lesz már a mienk. Végül megtaláltuk, leparkoltuk a gépeket, ami a szétázott talajon nem is volt egyszerű. Elfoglaltuk a szobáinkat és siettünk vacsorázni, mert csak 9-ig volt. Menüt ettem, ami egy gulyás levesből, Wienerschnitzelből és fagyiból állt. Gábor meghívott bennünket egy barackpálinkára, utána pedig sörtünk. A leves eléggé csípett, de a bécsi szelet hasábbal és salátával finom és bőséges volt. A fagyi is ízlett, de a sörnek utána érdekes volt az íze. Az első napon a motoros találkozóra, a második napon a tengerpartra mentünk és kihúzók voltunk az esti sörözésből és beszélgetésből a bátyámmal. Hát most bepótoltuk és a végére éreztem is az alkohol hatását. A panzióból, a környékből és a kilátásból még nem láttam semmit az eső és az éjszaka miatt, de már nagyon várom a reggeli fényképezést. Nekem nagyon tetszenek az alpesi terméskő aljú faoldalú, nagy erkélyes épületek, óriási muskátlikkal. Hát errefele van elég. Eddig ez a nap volt a legváltozatosabb. Reggel a tengerparton ébredtünk meleg időben, este szakadó esőben egy hegytetőn feküdtünk le, és közben végig mentünk három országon, csodálatos tájakon és élvezetes szerpentineken. A szállásunk színvonala estéről-estére javult, és ez már teljesen pazar. A pincérek hollandok és spanyolok voltak. Röhögtünk, mert kb. 5 nyelven beszéltünk nekik. Képek a 3. napról
