Hajnalban megébredtem és kikukkantottam az erkélyen. Gyorsan le is fényképeztem az elém táruló látványt, ahogy a völgyből szállt fel a pára, és csak a hegyek tetejét lehetett látni, a völgyet még nem is.
Az erkélyen szárogattuk a kesztyűket e felkelő nappal.
Kifogástalan reggeli, kipakolás, fizetés és már indulunk is lefele a festői szépségű hegyről a nem különben csodálatos völgybe.
Elcsodálkoztunk, hogy ezen az úton jöttünk fel ide szakadó esőben, sötétben. Lassan haladtunk, mert az éjszakai eső még nem száradt fel az útról.
A következő úti cél a Wörtersee. A táj a felhőkig érő hegyekkel, csodálatosan zöld völgyekkel és a gomba módjára itt-ott elszórt gazdaságokkal felejthetetlen látvány.
Kellemes ívű, jó minőségű utak, hegyre fel, majd levezető szerpentinek után értük el a több tóból álló Wörtersee-t. Nem is álltunk meg máshol, mint a Pyramidenkogel nevű kilátónál, ahova egy lift vitt fel bennünket.
A kilátás leírhatatlan. Készítettem is pár panoráma képet, de akár körbe is fotózhattam volna, mert bármerre tekintettem csodálatos volt a táj.
Nagyon kifogtuk, mert az idő pazar volt csak pár pinduri felhő volt az égen és nem volt több 28 °C-nál. Innét már hazafele vettük az irányt, mert eléggé elszaladt az idő, és még előttünk volt pár száz km. Az egyik szerpentines rész előtt a kísérő autónk hátuljára felszereltük a kamerát és úgy szakítottunk felfelé, hogy felvettük az egészet, és váltogatva mentünk a kocsi után.
Párszor megálltunk pihenni, nyújtózkodni és tankolni, de már mindenki elgyötörten ült le ebédelni az egyik pihenőnél a fák alatt. Rábafüzesnél léptünk be az országba, és már a magyar oldalon felkötöztük motorjainkra a csomagjainkat.
Megköszöntük Timinek, hogy 4 napig hurcolta őket, és, hogy az elején hátul, majd elől jött velünk. Érdekes, de úgy tudtunk jobb tempót jönni, ha ő ment elől és mi utána. Nem kellett figyelni, hogy átért-e a lámpákon, jön-e mögöttünk. Szombathelynél levált a csoporttól Zoli, a túravezetőnk és Timi, a másod túravezetőnk és fegyverhordozónk. Ekkor már mindenki mozgatta a tagjait a motoron, mert hol itt zsibbadt, hol ott. Szerencsésen hazaért mindenki és a kutyás esetet kivéve minden gond nélkül teljesítettük a 1348 km-es távot. Hazaérve átöleltek szeretteim, akik már nagyon hiányoztak és jól esett a saját ágyban az édes pihenés. Kíváncsiságból megnéztük milyen idő volt Grossglockneren vasárnap, amikor arra jártunk volna, és megállapítottuk, hogy jó döntést hoztunk.
A webkamera szerint egész nap szakadt az eső, és a tájból semmit sem lehetett látni a felhők és a pára miatt. De nem csüggedünk, mert eljutunk mi még oda valamikor!!! Képek a 4. napról
