Hat órakor keltünk kipihenve Korenicában, és egy frissítő zuhanyozás után megreggeliztünk. Gábor (alias főnökség) készített nekem egy finom kávét, és így már jól is indult a nap.
Összepakoltunk, kifizettük a szállást, de a házinéni mindenképpen keresett rajtunk még egy útlevelet. Nagy nehezen megértettük vele, hogy csak kilencen vagyunk, és már indultunk is Plitvicére.
A parkolóban átöltöztünk, befizettük a belépőt, és már sétáltunk is a tavak felé.
A képek és a videó magukért beszélnek. A természet érintetlensége, a víz ereje, és a színek kápráztatóak.
Miután jól kinézelődtük és kisétáltuk magunkat, útra keltünk a tengerpart felé.
Szerpentines szakasz következett át a Velebit hegységen. Meglőtt házakat is lehetett még látni a háborúból. Senj után, a szállásunkhoz Crikvenicára utaztunk.
Őrült meleg, szoci hotel, tengerpart, fürdés,
lemostuk magunkról a tengervizet, elsétáltunk a szálló éttermébe ahol elfogyasztottuk a svédasztalos vacsorát. A vacsoránál a helyi fontos néni sipítozott nekünk valamit, és mint utólag kiderült rossz helyen ültünk.
Vacsora után sétáltunk egyet a tesómmal a tengerparton.
Kenyeret akartunk venni, de Euroért nem adtak a kis pavilonban :o( A szobában este nagy volt a fülledtség, mert az egész épület vasbetonból készült. Még a tető, és az esőcsatorna is.
