Zoli kollégám, aki általában a túravezetőnk összeállította a korábbi blogbejegyzésben már említett 4 napos túránk részleteit. Megosztom ezt Veletek naponkét, hogy mi lesz a forgatókönyv:
Útvonal: Dolomitok túra
2. nap
A reggeli elfogyasztása után indulunk a Grossglockner Hochalpenstrasse irányába. Mindössze 34 km megtétele után megérkezünk az út kezdetéhez (Ferleitern névvel illetik a helyet). Itt motoronként 22 eurót kell fizetni a behajtásért, autóra 32 eurót kérnek.
A fölfelé vezető út élvezetes, tele van kanyarokkal, a táj pedig gyönyörű. (Legalábbis, jó időben…)
Az út mellett sűrűn találunk parkolókat, ahonnan megcsodálhatók a hatalmas hegyek, és kiváló panorámaképeket lehet készíteni.
Kb. 13 km megtétele után elérjük az út 2. legmagasabb pontját, a Fuscher Törl-t. Innen egy keskeny macskaköves úton fel lehet hajtani a 2571m magas Edelweisspitze-re. (Ez a legmagasabb pont, ahová járművel eljuthatunk.) Senki ne felejtse el: a macskakő nem száguldásra való, mert nagyon csúszik!
Miután ámultunk-bámultunk és teleszívtuk a tüdőnket friss levegővel, legurulunk a macskaköveken és továbbhaladunk dél felé. Alig néhány km után az út legmagasabb pontjára érünk, ami 2504m-en van és Hochtor-nak nevezik. Itt egy néhány-száz méteres alagút vezet át a hegyen.
Útközben kisebb nagyobb tavakat láthatunk, természetes eredetű és mesterséges víztározókat. Néhol vízesésekben csobog le az olvadt hó és jég. (Remélhetőleg az eső nem…)
Szerencsére, minden érdekesség közelében parkolókat helyeztek el, ahonnan kényelmesen nézelődhetünk…
(…Csak közben rá ne lépjünk egy mormotára, abból ugyanis akad bőven ezen a vidéken. :-)
További néhány km megtétele után lekanyarodunk a Franz Josef Hütte felé. Az út mellett először a Margaritzenstausee tűnik fel a bal oldalon, ami egy mesterséges víztározó és a Pasterze gleccser olvadékvizét fogja fel. Ez a tó – a közelben lévő többi hasonlóval együtt – egy hatalmas vízerőmű rendszert működtet.
Mindössze néhány percnyire van innen a Grossglockner látogatóközpontja. Erről a helyről nagyszerűen rálátni a környező hegyekre, de található itt étterem, állandó kiállítások, valamint egy felvonó segítségével le lehet ereszkedni a gleccser jegére is. (És nem utolsó sorban, külön motoros parkoló van!) Itt egy kicsit többet elidőzünk, mert szép idő esetén kihagyhatatlan a gleccsertúra …
Déli irányban haladunk tovább. Heiligenblut-nál elhagyjuk a panorámautat de maradunk a 107-es úton.
Aichhorn közelében megállunk néhány percre megcsodálni a Jungfernsprung vízesést. Egy patak vize zuhan alá több mint 120m magasból és az út mellől is nagyszerűen látható. Néhány perces sétával viszont egész közel lehet menni.
Következő megállónk Lienz-ben lesz. Mivel a nap első fele már bőven eltelt, ezért itt keresünk egy szimpatikus éttermet és megebédelünk. Ebéd után nem időzünk sokat, mert még vár ránk a mai napra tervezett utunk fele.
Az E66-os úton nyugat felé haladunk tovább. Itt már láthatjuk a Dolomitok kopár szikláit.
Panzendorf-ban egy percre megállunk, hogy készíthessünk egy-két fotót Heinfels váráról, majd robogunk is tovább, át az olasz határon.
San Lorenzo-nál dél felé fordulunk. Az út egy völgyben fut, de így is ezer méter felett vagyunk. Kétoldalt egyre közelebbinek és egyre nagyobbnak tűnnek a sziklák, ahogy közeledünk célunk felé, ami a Passo di Gardena, vagyis a Gardena hágó lesz. Az ide vezető út igazi „motoros-paradicsom” sok-sok kanyarral, de kerékpárosok is nagy számban fordulnak elő. (Jórészt hullafáradtan, ugyanis az út 2137m magasságba emelkedik. :-)
Miután elámultunk a hatalmas kopár csúcsokon, továbbgurulunk számos hajtűkanyaron át a Sella-hágó irányába. Itt még magasabbra visz bennünket az út (2240m).
Innen már csak fél órányira vagyunk a szállásunktól, ami Pozza di Fassa-ban lesz. A Hotel Garni San Nicoló pazar környezetben fekszik, de valószínűleg csak az esti órákban érkezünk ide, így sok időnk már nem lesz a környéken nézelődni. (A fáradtságról nem is beszélve…) Vacsorázni viszont bárhová mehetünk, ugyanis a kis településen számos étterem és pizzéria üzemel.
