Legutóbb Sydney-ből mentem Perth-be: 90 mérföldes út volt, hosszú, egyenes, kiszáradt földek mentén. Ekkor értettem meg, mit jelent a magány, és ennek a sajátos érzésnek a megtapasztalását akartam most továbbvinni. Egy barátom egyszer azt mondta, az egyedülléten keresztül megismered mit jelent a magány, amely a belső nyugalomhoz vezet. Ha az ember végig motorozik a távolba nyúló, kietlen utakon Perth-től Darwinig, a nyugalomnak egy egész új perspektíváját ismeri meg.
Melyek voltak a legemlékezetesebb élményeid?
Elsőként Perth jut eszembe: egy teljesen elszigetelt város, 1300 mérföldre fekszik a legközelebbi településtől, mégis egy igazi menő, kozmopolita hely. Aztán, a Ningaloo-zátonynál hihetetlen élmény volt cetcápákkal úszni. A Purnululu Nemzeti Parkban pedig ott tornyosultak előttem a Bungle Bungles óriás kaptárra emlékeztető sziklái - lélegzetelállító volt. Noha ez nem épp a legsűrűbben lakott része Ausztráliának, bizonyára itt is lehet kivételes emberekkel találkozni.
Kyle and Hudsey egy nagyon különleges pár, akik egy több száz hektáros tanyán élnek, távol mindentől. Imádják a természetet és nagyon szoros kettőjük közt is a kötelék. Amikor náluk voltam, akkor kezdtem rájönni, hogy miért jó kizárni a modern világot, és élvezni ezt a csodás életet.
Ha valaki szeretné utánad csinálni ezt az utat, mit javasolnál neki?
Azt, hogy csak óvatosan! Ez az út az egyik leginkább embert próbáló: napi 400 mérföld a motoron a végtelenbe nyúló aszfaltúton, és mindez 40 fokban. Életre szóló élmény, mert fizikailag és mentálisan is nagy kihívás, közben sokat megtanulsz magadról.
Hogy bírtad ezt a hőséget talpig bőrszerelésben?
Vannak dolgok, amiket - például a testi épséged érdekében - el kell viselni. Én egy különleges, légzsákos mellényt viseltem, ami felfúvódik, ha leesem a motorról. A karjaim persze ettől még megsérülhetnek, de legalább a mellkasom védve van. Egy ilyen mellény nem olcsó, de megéri, ha az életed a tét.
Egy ilyen út egyéb veszélyekkel is jár. Ezekre hogyan készültél fel?
Alkonyatkor és hajnalban jobb ha az ember óvatosabban vezet, nehogy összeütközzön az úttestre váratlanul kiugró emukkal, kengurukkal, vagy vadtevékkel. Mivel melegben nem szeretnek előjönni, ezért én inkább a napközbeni hőségben vezetést választottam. Az út közepén haladtam, hogy ha egy vad nekem támadna, legyen terem védekezni.
Már számos merész és csodás úton vagy túl. Mi volt a legijesztőbb helyzet, amivel szembe találtad magad?
Számomra a legijesztőbb, ha kórházba kerülök, de szerencsére ilyen eset még nem volt. Amikor például a Bonneville só-síkságra mentem, hogy megdöntsem a szárazföldi sebességrekordot, az egyszerre a legfélelmetesebb és a legélvezetesebb tapasztalat volt. Amikor 110 mérföldes sebességgel száguldasz a jégen, ráébredsz, hogy 50 százalék esélyed van a túlélésre. Én megúsztam.
A családod hogy bírja, hogy ennyit vagy távol?
Lehet, hogy épp ez a hosszú házasság titka! A feleségem nagyon megértő, és a gyerekeim is elfogadták az életmódomat. De nélkülük nem tudtam volna mindezt végigcsinálni.
Csodálom, hogy a feleséged még nem pattant mögéd a motorra!
Nem engedném! Egyébként nem is szereti a motorokat. De nem is szívesen vinnék magammal valakit, a teljes szabadságot csak egyedül lehet megtapasztalni. Ha pedig egy nő motorozni akar, ne hátul utazzon, hanem szerezzen be egy saját motort!
Mit viszel magaddal az utazásaid során?
Elsősorban nem mit, hanem kit: Hamish-t, a produceremet.
Az ajtóig sem találnék el nélküle. De viszek több adaptert a mobiltelefonomhoz és a műholdas telefonom is elengedhetetlen, ennek segítségével a legeldugottabb zugból is kitalálok. Na meg persze egy nagy csomag Oreo kekszet, minden reggel ezt eszem a kávém mellé. Amíg van Oreo, kávé és cigi, én elégedett vagyok.
Tapasztalatod alapján melyik útvonalak a legizgalmasabbak?
-Az első a Route 66.
Olyan mint maga az Amerikai Álom, mint egy igazi amerikai film, amiben te és a Harley-d a főszereplő. Az egész popkultúra innen ered: az első autós-motoros éttermek, az első motel, az első benzinkút, az első McDonald's és az első hirdetőtáblák. Felejthetetlen.
-A második Új-Zéland. Csodás utak és táj, sehol egy autó a környéken. Komolyan, Új-Zéland északról délre haladva, Aucklandtól Queenstownig a legszebb táj, amit valaha láttam. Még akkor is, amikor szakadt az eső.
-A harmadik Dél-Afrika. Itt minden különleges: a növényzet, az állatok, az emberek. Ha bevállalós vagy, az aszfaltútról letérve akár 300 km-t is megtehetsz, vagy választhatod a”Dél-Afrika light”-ot Johannesburgtól Fokvárosig, ez utóbbi teljesen veszélytelen.
Következő utad a Balkánra visz, hova látogatsz el?
Horvátországban kezdek, aztán jön Bosznia, Montenegró, Macedónia és Szerbia, és talán Bulgária. 2015 elejére tervezem. Sok-sok éve jártam erre, és izgatottan várom, hogy újból felfedezzem.
Horvátországban már jártál korábban. Mikor volt ez?
Többször is voltam ott, először amikor a The Ball Dance filmet forgattuk Dubrovnikban, és én voltam a produkciós vezető. Alig várom, hogy újra a lenyűgöző partvonal mentén motorozzak.
Úgy tudom Bosznia-Hercegovinában Banja Lukában (Orbászvár) van ismerősöd is.
Igen, egy barátom egy ideje ott él, egy sörfőzdét üzemeltet. Együtt nőttünk fel, aztán ő beleszeretett ebbe a vidékbe. Nagyon várom, hogy újra lássam.
Köszönöm az interjút a Momentum Communications Consultingnak, akik a Travel Cahnnel hazai képviselete. Személy szerint már Én is nagyon várom a sorozatot, főleg a Balkáni részeket.
