281. Gyarmat és Csikvánd

Sajnos a hétvégén csak nagyon kevés időm volt, amit motoron tölthettem, ezért közeli látnivalókat néztem ki uticélul. Csodálatos volt az idő, nem tudtam otthon maradni. Kigondoltam egy kis kört pár érdekességgel.
Képek
Először Gyarmatra mentem, ami a 83-as út mellett fekszik.
A falu egyik nevezetessége a nádfedeles présházsor (pincesor). Az utca bejáratánál ez a régi szőlőprés fogad minket.
Szépen felújított pincék sorakoznak.
Persze nem mind nádtetős.
Messze ellátni Pápa felé a szőlőtáblák között.
Éppen nádaztak egy tetőt.
Van ami még felújításra vár.
Megnéztem nagyszüleim egykori házát is, ahol sok szép nyári szünidőt töltöttem.
A házzal szemben pedig a játszótér. Persze régen nem így nézett ki egyik sem, de persze az idő nem állt meg. Azért megjegyzem, hogy nem jó visszamenni régi emlékeink színhelyére, mert az emlékképek jó ha megmaradnak erdetiben. 
A nemrég felújított Kálvária.
Korábban így nézett ki. Érdekes, hogy kölyökként nem is mehettem erre a környékre sem. Nem is értem, hogy miért.
Szép rendezett parkot alakítottak ki parkolóval, tábortűzrakó hellyel.
Ezutám átgurultam Csikvándra, ahol a másik nagyszüleim laktak.
Csikvándon a szőlőhegyben 2013-ban ezt a kilátót építették az építész hallgatók.


Panorámakép a kilátóból.
Hazafele tettem egy kis kerülőt a szomszéd falvakban borzalmas minőségű utakon, de hát ez a magyar valóság. Közben az jutott eszembe, hogy Ausztriában a főutak melletti szervízutak (amiken a földeket közelítik meg a munkagépek) is jobb állapotban vannak, mint itt amiken jártam.
Jó volt egy kicsit nosztalgiázni.