A hétvégi túránk célpontjául most egy belföldi utat választottunk, a varázslatos Balaton felvidéket.
Képek Útvonal
A reggeli hűvös, párás idő miatt az indulást csak 10 órára tettük. A 83-as úton haladtunk Pápa felé, és szépen sorban csatlakoztunk a többiekhez.
Négy fős lett a kis csoportunk, és most tartott velünk először Peti, egy Yamaha Fazer 400-assal. Pápa után Herendnél elkanyarodtunk Szentgál felé, de kár volt. Az út nem volt kátyús, de borzalmasan rázott. Gábor mondta is az indulásnál, hogy ez nem a legjobb minőségű útszakasz, de azt hittem rövidebb, és elviselhetőbb lesz, és erre vittem a csoportot az itiner alapján. Ajánlom, hogy inkább a Veszprémi körgyűrű felé kanyarodjatok. Az első pihenőnk Nagyvázsonyban volt a Kinizsi várnál.
Ezután Tapolca felé vettük az irányt, és megnéztük a tanuhegyeket. A tanuhegyek másodlagos kúp vagy csonkakúp alakú képződmények. Kialakulásukat az üledékes térszínre ömlött híg lávának köszönhetik. Ezek a kemény takarók védelmezik meg az alattuk levő üledéket a későbbi letarolódástól. Az ilyen képződmények körüli, vulkánikus kőzetekkel be nem borított üledékes térszínek viszont gyorsan pusztulnak. Ennek az lesz a következménye, hogy a lávatakarós részekből csonkakúp, néha kúp alakú hegyek maradnak fenn, tanúskodva a térszín eredeti magasságáról. A tanúhegyek tehát másodlagos formák, a térszíni szelektív lepusztulás eredményei.
Nagyság szerint sorban: Badacsony (437 m), Szent György-hegy (415 m), Csobánc (375 m) A hegy tetejét a XIII. században épült Csobánc vára koronázza. A Rákóczi szabadságharc leverése után ezt a várat is lerombolták. Gulács (393 m), és a legkisebb a Tóti hegy (347 m).
Csodálatos időnk volt, és a táj is káprázatos. Meg kellett volna állnunk több helyen is, de végig a jobb megállóhelyeket kerestem. Jó lett volna megállni a Csobánc mellett, és lefotózni a várat, de sajnos ez is kimaradt. Ezt a várat is szeretném majd egyszer közelebbről is megnézni.
A következő megállónk Révfülöpön volt a Millenium kilátónál.
A kilátás már a parkolóból is magával ragadó.
Természetesen felmásztunk a kilátóhoz, ami csizmában és motoros ruhában nem is volt könnyű menet.
A kilátót 2001-ben építették, a csodálatos Balatonra néző kilátás miatt. Íme:
csoportkép készül
Révfülöpön kerestünk egy part menti szimpatikus büfét, ahol paprikás lisztben sült "Balatoni" hekket ettünk, ami egy Balatoni kirándulás alkalmával kihagyhatatlan.
Megetettük a környék összes kóbor cicáját aki a maradékot kunyerálta az asztalunk mellett, és tovább indultunk a parton Balatonfüred felé.
Ahogy a Balaton parttal összefonódik a hekk, úgy Füreddel a Füredi Korzó Fagyizó.
Főnökség javaslatára megkóstoltam a belga étcsokit, hát kihagyhatatlan.
A kikötőben megnéztük Bujtor István vitorlázó szobrát is. Szerintem méltó helyre került.
Ezzel a paripával jó messziről érkeztek.
Az elmaradhatatlan csoportkép itt is kötelező:
Ezután már csak Cseszneknél álltunk meg hazafelé a szerpentinen lévő parkolóban, ahol ezalkalommal is több motorost találtunk.
A parkolóból elindulva egy bal kanyarban nagy föld és homok felhordásra lettünk figyelmesek, mivel egy gyorsasági motoros kolléga szerintem felfele menetben a partoldalnak csapódott. Mikor mi elhaladtunk mellettük a barátokkal már próbálták menetkész állapotba hozni a megviselt járgányt. Sokan gyakorolnak ezekben a kanyarokban fel-le és ismét fel-le haladva, hát úgy látszik van még mit gyakorolni.
Remélem idénre nem ez volt az utolsó túránk, és az időjárás még kegyes lesz hozzánk valamelyik hétvégén.
