Korán reggel kipihenve ébredtem, és szaladtam ki a teraszra, hogy végignézzem a híres kétszeri napfelkeltét.
És tényleg kétszer bújik elő a nap.
7-kor reggeliztünk, és 8-kor indultunk a
Transalpinára. Már indulásnál laposnak találtam a tesóm hátsó gumiját, de gondoltuk, majd az első kúton fújatunk bele. Az első pihenők pár kilométer után a Nagyenyedi szorosnál volt.
Ezután következett Nagyenyed, ahol pont ezen a héten építették a csatornát, és egy murvával kijavított poros gödrös szakaszon kellett átkelnünk.
A benzinkúton felfújattuk a hátsó gumit és találtunk benne egy csavart.
Kerestünk egy gumi javító műhelyt a városban, addig a többiek megvártak bennünket a benzinkúton. A gumi javítót erre fele Vulkanizer-nek szólítják, és hamar találtunk is egyet a közelben.
A „műhely” egy lepukkant udvarban volt, de a javítást profin és gyorsan elvégezte.
Fogóval kihúzta a facsavart, és beletolt egy ragasztós gumi csíkot. Mindez pár percig tartott, és kért érte 15 Lejt (70-el szorozva 1050 Ft).
Tesóm fizetett neki 20-at és egyszerre nagyon barátságos lett. Megmutatta a garázsban a Lincoln limuzinját,
és egy belső helyiségben a fácánját.
Hatalmas dugón jutottunk át Szászsebesen, ahol egy T alakú lámpa nélküli kereszteződésnél dugult be, és a sok kamiontól még előre sem tudtunk gurulni a sor mellett.
Majd következett Gyulafehérvár, és ezután az Alpinára felfele vezető első kanyaroknál mindjárt egy motoros balesettel találkoztunk. Egy lefele vezető jobb kanyarban a motoros felkenődött a farönk szállító kamion oldalára. Kicsivel azelőtt történhetett, hogy odaértünk, mert akkor keresgette a dobozának a tartalmát a V-strom vezetője.
A Transalpina útja alapjában véve nincs kész teljesen, és sem az útfelületet, se az oldalsó vízelvezetést nem fejezték be. Ahol kész az aszfalt, ott nagyon jó minőségű, de vannak hidak, ahol az útpálya fele van kész. Ezen kívül vagy 100 helyen átvágták az utat, mert utólagosan vízelvezetőt fektettek le, majd befejezésképpen lemurvázták. Az út felfele hegyi patakok és végeláthatatlan fenyvesek között halad.
Megálltunk egy felduzzasztott patak gátján. Az egyik oldalon a patakból felgyűlt tó,
a másik oldalon a hatalmas mélységet csodáltuk meg.
A fenti visszafordítókban kifolyt valamikor a beton, és rákötött csíkokban az útra. Persze pont az ideális íveken, és ezek mellett még a tehénlepényekre is ügyelni kellett, ami azért volt érdekes, mert olyan 1500 méteres magasságban voltunk.
A Transalpina jelentése: a magas út, (valamin) keresztül a magasban, a hegyeken keresztül (a magasban). Az út jellemzője, nem csak hogy felmegy a hegyre és lejön a másik oldalon, hanem a kettő között hosszasan kanyarog a magasban. Maximális magassága 2.145 m.
Románia déli részét (Olténia) köti össze Erdéllyel. Az út hossza kb. 135 km. A déli oldal a meredekebb, az északi a lankásabb. Már II. Károly, Románia királya (1930-1940), igyekezett ezt az utat megépíteni, majd a második világháború alatt a német csapatok átépítették.
Mikor Románia egykori vezetője, Nicolae Ceausescu megépíttette a Transzfogaras utat, azért döntött egy másik útvonal mellett, még ha az nehezebben is volt kivitelezhető, mert semmiképp nem akart egy már meglévő utat “felújítani”.
A mostani utat 2007-től 2010-ig építették, és tavaly, 2012-ben véglegesen leaszfaltozták. Azonban még ma sincs átadva a forgalomnak. Ugyanis igazából az út nincs kész. A kivitelező csődbe ment, a pénz elfogyott. Az aszfalt bár le van terítve, de nincs útpadka, nincsenek korlátok, helyenként nincs vízelvezetés. A tetőn kopár minden, de a tetején árusok is vannak körpanorámával.
Itt megálltunk pihenni, és nézelődni. a A kilátás elmondhatatlan.
Végeláthatatlan a táj, és egy felhő sem volt a világoskék égen. Vásároltam egy friss kürtős kalácsot, és eszegetés közben fényképeztem.
A kopár tetőn éppen hogy van valamennyi fű, és sehol egy bokor, egy fa. A domboldalakon birkák és a tehenek legelésztek.
Hazafele sajnos szétszakadt a csapat, és mindenki máshol állt meg pihenni és tankolni.
Hazaúton ismét Szászebesen hatalmas dugó volt, de már ekkor rendőrök irányították a forgalmat. Még indulás előtt a
Yamaha Fazer Fórumon megbeszéltük
Rhinoelivel, hogy találkozhatnánk valahol, mert ugyan akkor mennek ők is erre a környékre. Hívtam ezen a napon többször is, de nem hallotta vezetés közben. Ezen a napon a hazaúton Nagyenyeden a csatornaépítésnél jöttek szembe, nagyot integettünk egymásnak, és mire szóltam a cimboráknak, hogy visszamegyek hozzájuk, sajnos már elmentek. Nagyon sajnálom, mert egy esti sörözgetős beszélgetés jó lett volna velük. Ők ketten voltak, egy négy napos Erdélyi körtúrán, és sátorral voltak, és vadkempingeztek.
Hazafele tankolásnál kaptam lencsevégre ezt a távirányítós játék miniúthengert:
És ezt a tipikus Erdélyi panorámát:
Hazaérkezés, és fürdés után várt minket a finom vacsora: tejfölös zöldbableves, sült csirke törtkrumplival, uborka saláta, és dinnye. este még beszélgettünk a teraszon egy kicsit, befújtuk a láncokat, és egyeztettük a következő napot.
7-kor reggeliztünk, és 8-kor indultunk a Transalpinára. Már indulásnál laposnak találtam a tesóm hátsó gumiját, de gondoltuk, majd az első kúton fújatunk bele. Az első pihenők pár kilométer után a Nagyenyedi szorosnál volt. 
Kerestünk egy gumi javító műhelyt a városban, addig a többiek megvártak bennünket a benzinkúton. A gumi javítót erre fele Vulkanizer-nek szólítják, és hamar találtunk is egyet a közelben.
A „műhely” egy lepukkant udvarban volt, de a javítást profin és gyorsan elvégezte.
