A szuper hétvégi időjárást kihasználva, Ausztriába terveztünk egy túrát. A Duna völgyét, a folyóparti várakat, és várromokat néztük meg. Mivel a tervezett kört nagyon hosszú ideig tartott volna végigjárni, ezért gondoltuk, hogy visszafele már az autópályán jövünk haza.
Képek Útvonal
A szokásos győri benzinkúttól indultunk Hegyeshalom felé, de a szokásosnál kicsit korábban, mert hosszú út várt ránk.
Zolinál pihentünk, és megbeszéltük, hogy hol tankolunk, és veszünk osztrák pályamatricát.
Ausztriában Berg település után egyszer csak félrehúzódott az út szélére Zoli (a háromból az egyik) a SUZUKI SV1000-el. Megálltunk mi is, és kérdően néztünk csak, hogy mi lehet a gond. Rövid vizsgálat után a karbantartók hamar megállapították a hibát: a hátsó kerékcsapágy berágódott. Mivel már a görgők is kipotyogtak elég nagyot kottyant. Sajnos ők nem tudtak már tovább így velünk jönni, és visszafordultak. Fújtunk még egy kis lánc sprayt a csapágyhoz, de később kiderült, hogy nem sokat ért mert már Mosonmagyaróváron annyira rázott, hogy meg kellett állniuk.
Megfogyatkozva indultunk tovább Hainburg felé. Sajnos egy útlezárás miatt kerülnünk kellett, és egy másik útlezárás miatt fel kellett adnunk, hogy megnézzük a Hainburg-i várat. Na sebaj, majd legközelebb. Tovább indultunk Kreuzenstein felé.
Az idegenvezetés németül volt, de kaptunk a bejáratnál egy magyar nyelvű leírást ami minden érdekes információt tartalmazott. (A leírást a fényképek között találjátok a vár történetével)
A vár eredetileg 1115-ből származik, majd 1645-ben svéd!!! csapatok lerombolták. 200 éven keresztül rom volt. 1698 óta napjainkig magántulajdonban van és Wilczek gróf tulajdona.
A jelenlegi tulajdonos ősatyja építette fel mint mintavár, mint Budapesten a városligetben a Vajdahunyad vára.
A vár madártávlatból.
Kreuzenstein után az autópályán mentünk a Duna völgye felé. A tesóm a pályáról lehajtásnál nem jött utánunk, hanem továbbment és így elkeveredtünk egymástól.
Ebben a rövid videóban bemutatják a tájat és a történelmét is.
Terveink szerint az Aggstein várromot néztük volna meg, és gyönyörködtünk volna a Dunára eső kilátásban.
A felfele gyaloglást így kihagytuk, és nem kevés kedves gondolattal illettük a helyieket a megkülönböztetett motoros szeretetük miatt.
Sajnos a várból csak ennyit láttunk a partról.
Megtankoltunk a Melk-i székesegyház szomszédságában, és hazafele indultunk az autópályán Hegyeshalom felé.
Vacsora közben arról beszélgettünk, hogy sajnos épp azt vette el tőlünk az autópályán haladás, ami miatt Ausztriában szeretünk túrázni. A csodálatos hegyek között, jó útminőségen kirándulni. Örültünk, hogy éppen elkerültük a nagy esőket. Volt amikor pont két olyan rész között motoroztunk el, ahol láthatóan szakadt az eső a távolban. Csak reméltem akkor, hogy nem kanyarodik nagyot az út! Mentünk azért pár kilométert teljesen vizes autópályán, de az mégis más, mint amikor alulról ázol, és nem felülről.
