243. Túraleírás: Ausztria szerpentinezés

Végre az időjárás is engedte, és összejött a túra a sógorokhoz.

Képek              Útvonal

A csapatból sokan nem tudtak jönni, így a Csabival, és egy cimborájával Ádámmal vágtunk neki az útnak. A pakliban benne volt, hogy délután elkap minket egy kis eső, de ez nem riasztott vissza bennünket. Reggel 9,30-kor indultunk Győrből a 85-ös úton (amit most építenek át).
Kópházánál léptünk ki az országból, és dél felé fordultunk Léka (Lockenhaus) felé.
Lékán tankoltunk, ahol a benzinkút mellett ez a kedves kis patak csörgedezett.
Lockenhaus és Rechnitz között, a szerpentin tetején megálltunk az Írottkö osztrák oldalán. Itt található ez a kis vendéglátóhely. Korábban már forraltboroztam itt egyszer amikor átsétáltunk a magyar oldalról, egy szer voltunk itt amikor épp átépítették, és lám már elkészült.
Akár minden falu között megállhattunk volna fényképezni olyan csodálatos volt a táj.
A vetések nagyon tetszettek.
Pár helyen meg kellett állnunk a navigációt hangolni, mert állandóan egy korábbi köztes pontra szeretett volna elvezetni minket.
Én ezeket a rövid megállókat egyáltalán nem bántam, mert legalább tudtam fényképezni.
A csoportképek készítése a Csabi mindenkori feladata.
Fraknó váránál is megálltunk egy pár fotó erejéig.
Hazafele átvágtunk kétszer is a Lajta hegység szerpentinjein, amit soha sem hagyunk ki, mert nagyon élvezetes, és közel van a határhoz. Hegyeshalomnál léptünk határt.
Ha már Hegyesben jártunk, megálltunk a Zolinál.
Azt a tanácsot kaptuk tőle, hogy Mosonmagyaróváron a Halászkertben fogyasszuk el késői ebédünket. Mi megfogadtuk, és nem bántuk meg.
Az étterem mögött folyik a mosoni Duna, ahol komoly partmenti munkákat végeznek. Nem láttam még ilyen vizi behajtani tilos táblákat.
A délutáni napsütésben, az ebéd utáni sziesztánál arról beszélgettünk, hogy mennyire nem jött be az időjárás előrejelzés, és híre hamva sem volt a beígért esőnek. Jól tettük, hogy elindultunk.