A következő visszaemlékezést kedves Apósom tollából osztom meg veletek:
A motoros emlékek még élnek, és nem fakulnak!
 |
| Apósom, Tóth Gábor az ő 1961-es 125-ös Danuviáján |
A motorkerékpárokkal elég korán ismerkedtem. Nagynéném férje: + G. József 1946 nyarán Budapestről érkezett Szilba egy 75 cm3 Sachs tipusú motorkerékpáron. Ilyen motort karbantartottam Vágon, ami Vaszari Ferenc esp. plébánosé volt, még Szilba is hazajártam vele. Pesten az Ecserire volt kitolva, üzemképtelen állapotban, amit megvásárolt. Valakivel "bartell" üzletet kötött. Érzéke volt hozzá, kisebb karbantartás után vállalta a 180 km-t oda, és vissza. Egy "Pubi" nevű rádió-javító volt a faluban, ő egy Puch négyütemű - talán 250-es motorral járta a környéket. Évekig volt látható, lassú járású motorja töf---töf hangot adott.
Az 50-es évek elején a faluban az a hír járta, hogy motorversenyzők hajtanak keresztül a falun. Meg is érkeztek Szombathely felől. Rázós makadám út volt még akkoriban a 86-os (most a kamionoktól olyan), szenvedtek nagyon elsősorban a portól. Egyikük gyűrűtörés miatt állt ki a falu határában, és gyalog tolta be a gépét a faluba, míg mellette elsurrantak a versenyzők nagy porcsíkot húzva. Egy tuningolt 125-ös, lemezvillás "kiscsepel" volt, ma is jól emlékszem rá.
Győrben a Húspiacnál parkírozott sokáig egy háborús veterán ZÜNDAPP tipusú oldalkocsis motor.
1974-ben vásárolhattam volna 5000 forintért egy kiselejtezett 500 cm3-es boxerhengeres BMW-t. Szinte vadi új volt, azonban vidékre járó mozifilmes úriember túlhajtotta, és az egyik oldal beállt, majd egy megismételt ilyen hiba miatt a forgalomból leselejtezték. Gyönyörű volt.
Barátomnak ezidőben volt egy állóhengeres négyütemű, 200 cm3-es, 1938-ban sorozatban gyártott négyütemű BMW-je. Német katonai futárok használtak ilyeneket.
Nemrég láttam egy 750-es négyütemű, boxerhengeres BMW-t ami átélte a háború viharait, teljes felszereléssel. Ha megtalálták volna valaha, bizony elkobozzák. Gyönyörű katonai zöld volt.
Ezután Kecskemétre jártam középiskolába, a kollégiumunk Nagykőrösön volt. A Kolesz igazgatója egyszer megjelent egy zöld 250-es oldalkocsis Pannóniával.
1955-ben volt akkoriban egy háztömb körüli verseny, itt láttam először "Ezüst tankos" Csepel 125-öst, csak úgy rótta a köröket és harsogott. Megnagyobbított tankkal, és átalakított kipufogóval.
Ezután már lehetett látni több motort a forgalomban, aki megengedhette magának, már vásárolhatott.
Miután elvégeztem a Közgazdaságit, vidékre jártam dolgozni Vág, Bogyoszló, Magyarkeresztúr környékére.
Katona koromban a parancsnokom IZS motorját tankolni jártam ki a 7-es mellé. Életveszélyes volt 120-nál, mert bevibrált a kormány. A lámpája nagyon jó volt, "meggyújtotta a lószart" a reflektora.
MI MINDENT MEGNÉZTÜNK, AMI MOTORKERÉKPÁR VOLT!
Danuvia 125 cm. 1961.
Szüleimmel hánytuk-vetettük, és az OTP-n keresztül vásároltuk meg az akkor piacra dobott 125 cm3-es Danuvia, feketetankos, elől-hátul állítható rugóstaggal ellátott, hosszúnyerges, kétszemélyes változatát. Apám nevére, mert az én fizetésem nem szolgált fedezetül a részletek fizetésére. Árát éppen felemelték 7.500-ról 12.500-ra. Én emelt áron kaptam. Jártam munkába, kirándulni, három hengert szaggattam el főtengellyel, kartellel, lánccal együtt. Mindig, amire szükség volt.
Úton soha sem hagyott cserben. Élmény volt motorozni, majd 1965-től Feleségemmel nagyokat kirándultunk vele. Megjegyzem, ha egy leányzó felült még legénykoromban a hátam mögé, "biztos udvarolni akar Neki" - volt a pletyka. Sokáig nem is volt más Dancsi a faluban. Egy ugyanilyen típus Vágra került. Egy vendéglátós kollégám K-175-ös szovjet motorján gyakoroltam és tettem le Győrben a Bem téren a vizsgát. Előzőleg KRESZ a Gárdonyi iskolában, szemtől szembe a vizsgáztatóval. "Vörös Bimbi"-nek hívták. A pályán szlalomozni kellett, a lábat tilos volt letenni, elsőre átmentem, majd két hét elteltével vettem át a keménytáblás jogsit Győrben a Rendőrségen. A Dancsit is itt kellett bemutatni, ahol mérlegelés után a Bem téren rendszámot kapott (KE-30 26), beütötték az alvázszámot és MEHET!
Utána munkám legtöbbször vidékhez kötött. Egy alkalommal télen elfagyott a karburátor. Máskor a jeges úton az árokba kötöttem ki. Egy kollegina szedett össze. Majd megnősültem, és következtek a közös kirándulások: Balaton, Badacsony: Kisfaludy ház ahova két személlyel felkapaszkodott a meredeken. Visegrád, Dunapart, Budapest, Csesznek, Balatongyörök - itt nászúton voltunk, kétszemélyes katonai sátorban.
Győrbe jöttem dolgozni. Hoztam természetesen a motort is. Majd az enyém lett, mert megkaptam az OTP-től az igazolást, hogy a kölcsönre vett motor törlesztőrésszel nem tartozok.
1971-től: Egy konferencián voltam. Az akkori Városi Tanács Elnöke: Dr. Csernitzki Gyula elvtárs előadását hallgattam. Szavai most is csengnek! "Nem kell nekünk Pannónia, meg Danúvia, lesz helyette EMCETT /MZ/, az elvtársak csinálnak jó motorokat, Ezeket hozzuk be. Meg a JÁWÁT! Lesz itt motor bőven!" Le is amortizálódott a két magyar motor. Jött a végkiárusítás 90%-os áron. Közben kaphatók voltak kisebb motorkerékpárok is. Panni robogó, stb. Reklámszöveg a TV-ben: "Mivel éri el ezt a szokatlan sebességet?! "DONGÓ" segédmotorral!" Járjon Ön is Dongó segédmotorral! - gumi-dörzskerék, ette is a bicajgumit."
74-ben a cégemtől kaptam egy "lefutott" 250- es Pannóniát TLT típusút. 77 ezret futottam vele. Ez időben piacra dobták a P-10-es, a 250-es "ikerhengeres" Pannónia változatot. Én is "beugrottam" a tűgörgőzött főtengelynek. Vettem kettőt is 90%-on leárazva! Kétszer generáloztam, majd harmadszori helyett undorral adtam tovább 800 Ft-ért egy kollégának. Mindhárom esetben beállt a dugó, tűgörgő tartókosara - ami szilumin ötvözetből készült - törött el 700 km után. Ugyan ilyen típusu szolgálati gépem 1700km után. Az egész motor edzetlen, puha acélból készült, a kartell puha alumíniumból. Az első kerék rugói beültek, rázott az eleje, rugózás helyett. Beleuntam a motorokba! Elég volt! Ezekért a gyártó cég MŰSZAKI GÁRDÁJA hibáztatható.
A motor kényes anyaga (szar!) Nem tudok jobbat mondani! Még van egy Babettám is! (végszükségre), teljesen felújítva. Meglepő, hogy például a dugattyúcsapszeg átmérője 16 mm-es, a Danuviáé: 13, a Csepelé 12 mm. Rendszerint a bronzpersely verődött ki a hajtókarból.
A motor kényes anyaga (szar!) Nem tudok jobbat mondani! Még van egy Babettám is! (végszükségre), teljesen felújítva. Meglepő, hogy például a dugattyúcsapszeg átmérője 16 mm-es, a Danuviáé: 13, a Csepelé 12 mm. Rendszerint a bronzpersely verődött ki a hajtókarból.
Még 1977-ben barátomtól kaptam egy vékonyfalú hengerperselynek való anyagot. 54-es alapméret, 112 mm hosszúságú, 59-es külső méretű cső. Csak az "ablakokat" kellett kifúrni, majd kiütni, méretre reszelni. Amikor elkészültem vele, neves győri esztergályos: +Swartz János bácsi a Dembinszky utcából az öntöttvas hengeremet felfúrta 59-re, majd hidraulikával belepréselte a perselyt.
Fogyasztása egyből leesett 2,2 literre, beszerelés után. A kipufogó ablak lett saját anyagából kétfelé osztva, ezek tartották a gyűrűket, és azóta nem törnek. Hangja zajmentes. Anyaga: (Rába) vagongyári MANN motor kipufogó szeleptányérjának anyaga "selejtes" tömbökben.: Króm, Wolfram, vanádium, centrifugál öntésű /buborékmentes/ anyag, rozsdamentes, hőálló, saválló. Ezzel a persellyel felszerelt hengerrel, megnövelt hengerfejjel (nagyméretű hűtőbordákkal) pihen a garázsomban.
Most a sorsára vár...
A Danuvia Motorkerékpár Gyár (Csepel Művek) bűne az, hogy a magyar motorkerékpárokat silány anyagból készítették /pl: kuplunglamellák a házat bevájták, a sebváltó fogaskerekekről a körmök oválisra koptak, főtengelyről a csatlakozó fogaskerék lágysága miatt sűrűn cserére szorult/ Idegen gyárak javára leálltak a gyártásról, az akkori igényeket importból fedezték, miközben a magyar motorokkal a tulajdonosaik kínlódtak.
 |
| Szerintem jó kezekben van! (szerkesztő) |
Számtalan lehetőséggel, ötlettel, megbízható anyagokkal, egy korszerű motorral ismét forgalmazható lenne egy modern, Magyar Gyártmány! Dr.Csernitzki Úrnak igaza volt! Magyar gyártástechnológia hibái miatt inkább a külföldi. Ma már Honda, Kawasaki, Suzuki, és gyönyörű-, más paripák rendelkezésre állnak. Magáról a motorkerékpárról semmi jót, bár sohasem maradtam úton, nem hagyott cserben a hibákat leszámítva. Az volt elég sok, talán túl sok!Egy magyar gyár felépítését MI már nem érjük meg!
Számtalan lehetőséggel, ötlettel, megbízható anyagokkal, egy korszerű motorral ismét forgalmazható lenne egy modern, Magyar Gyártmány! Dr.Csernitzki Úrnak igaza volt! Magyar gyártástechnológia hibái miatt inkább a külföldi. Ma már Honda, Kawasaki, Suzuki, és gyönyörű-, más paripák rendelkezésre állnak. Magáról a motorkerékpárról semmi jót, bár sohasem maradtam úton, nem hagyott cserben a hibákat leszámítva. Az volt elég sok, talán túl sok!Egy magyar gyár felépítését MI már nem érjük meg!
BALESETMENTES, POZITÍV ÉLMÉNYEKET NYÚJTÓ, JÓ UTAT KÍVÁNOK MOTOROZÓ BARÁTAIMNAK!
"Esőben, hóban, viharban motorral!"
Tóth Gábor
2013.12.08
