A Felvidék még bővelkedik ránk váró szépségekben és érdekességekben. Egy korábbi bejegyzésemben már készítettem egy Felvidéki várnéző túrát, ez most a második.
Vámosszabadinál kelünk át a Dunán, és északra tartunk a Nagy Fátra (nem Tátra) hegyei felé.
Vártúránk első megállója igazából nem is egy hegytetőre épült vár, hanem templomerőd volt, de az országút fölé magasodó ágyútorony látványa igazi vár jelleget kölcsönzött az épületegyüttesnek. A település középpontjában, alacsony, de meredek domboldalon emelkedik Garamszentbenedek (Hronski Benadik) egyházi műemlékegyüttese. Az Árpád-házi I. Géza király által alapított bencés kolostort a tatárjárás során lerombolták, majd a veszély elmúltával építették meg, a napjainkban is látható gótikus katedrálist. A középkorban számos alkalommal került az erőd marcona harcosok kezébe, strázsáltak benne husziták, végvári vitézek, 1559-ben pedig a portyázó töröknek is sikerült kirabolnia. 1881-ben tűzvész rongálta, de rövidesen ismét újjáépítették.
Revistye várrom
Innen észak felé haladva, a Garam folyó összeszűkülő völgyében, magasabb hegyek zöldellő karéjában már feltűnik Revistye várromja. Az alig néhány házból álló település szélén indul a várhegynek tartó gyalogösvény, amin tízpercnyi mászás után érhetjük el az első falakat. A vára a XIII. század végén kezdték építeni. A XV. században a cseh husziták fészkelték be magukat a vár falai közé. 
Leghíresebb földesúri családjának a Nagylúcsei Dóczyak számítottak. Utolsó katonai szerepe a Thököly-féle kuruc harcokban volt és bár nem rombolták le, magára hagyták. Nemrégiben kitakarították a bozótostól, így teljes mivoltában tárult elénk a szomorú valóság, a XIX. századvégi képeslapokon még magasan álló kőfalak, talán utolsó harcukat vívják az idő vasfogával. A palotafal kapu fölötti része sajnos nemrég zuhant alá a meredek lejtőn.
Saskő vára
Szintén a Garam folyó völgyében, egy vulkánikus sziklagerinc tetején emelkedik Saskő (Sasov) vára. Kétnyomú földút vezet az alatta elterülő tisztásra, egy takaros kis faházikóval. Bár a saskői erősség alsóvárából mindössze egyetlen, sziklába vésett ciszterna tanúskodik, a felsővár falai még bátran dacolnak az idővel. A 13. század első felében építették a Bancsa nemzetség tagjai. Eredeti neve Szászkő volt középkori szász kapitányai miatt. Királyi vár, majd a Lipthayaké és a Dóczyaké. 1677-ben Thököly hadai elfoglalták és lerombolták. A vár bővelkedik a középkori várépítészet jellegzetességeiben, így faragott ajtó és ablaknyílásokban, kandallókürtőkben vagy éppen árnyékszékekben.
Besztercebánya
(Banská Bystrica) város Szlovákiában, 1920-ig Magyarország része, vármegyeszékhely. Már a kvád törzsek is bányásztak itt ércet a hegyekben, a honfoglalás után kis bányatelepe a zólyomi vár tartozéka volt.
A várost a németek alapították a 12. században. 1255-ben említik először ’’Byzterchebana’’ néven, amikor IV. Bélától városi rangra emelte és a tatárjárásban elpusztított települést türingiai szászokkal telepítette be. A legjelentősebb bányavárosok egyike. Első erődítményei a gótikus plébániatemplom körül épültek a 14. században, a városfalakat a 15. században emelték, majd a 16. században megerősítették. Itt tartották a Buda visszafoglalása utáni első országgyűlést. 1620-ban Bethlen Gábor is országgyűlést tartott itt, amely őt királlyá választotta. 1678-ban és 1680-ban Thököly Imre serege, 1703 őszén Rákóczi kurucai foglalták el. A szabadságharc idején fontos hadiipari központ, csak 1708. október 25-én foglalták vissza a császáriak. Erődítményeit ezután fokozatosan lebontották, csupán a Mészáros-bástya és a várostorony maradt meg belőle. Püspökségét Mária Terézia alapította. A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye székhelye volt.
