Egy motoros társunk nem mindennapi motor vásárlásának történetét osztom meg veletek:
Csíkos Béka 2013.01.16
Van egy Kawasakim túrázni, ám a Kálmán névre (alkalmanként) hallgató Kymco People 50 2T robogómat használtam a mindennapi túléléshez kies fővárosunkban. Kálmán zokszó nélkül tette sokáig a dolgát, ám elkezdett a futómű rázni, felütni. Mivel munkába járáshoz, rohangáláshoz használtam, ezért folyton siettem vele, nem lehetett óvatoskodni. Viszont roppant zavaró volt, hogy fékezéskor annyira összeült az első villa, hogy egész kis bukkanóknál is úgy éreztem, mintha egy jobb horgot kaptam volna. Közepes bukkanóknál még fékezés nélkül is jött a bal horog.
Elkezdtem gondolkozni: ülés újratömetése, újrahúzása kb. 15ezer, az első villa felújítása még egyszer annyi, ha én csinálom szerelni tudó és szerető ismerősömmel- aki a város túlfelén lakik - , akkor meg takonyolgatás, kínlódás, rohangálás, anyag – meg munkadíj akkor is van, és ez még csak az olaj és a szimmeringek cseréje. A futómű és a motor általános állapotából kikövetkeztethető volt, hogy a villarugók is kukába valók.
Rugót nem, csak komplett vadi új teleszkópszárat lehet venni a People 50-hez, a bontott sem biztos, hogy sokkal jobb, mint az enyém. Rugót - esetleg valamelyik másik robogóét lehetne újonnan, amelyik pont passzol, de ahhoz megint szétszedni az elejét, haverhoz elvinni a teleszkópokat, akinek van rendes műhelye, onnan a boltba a rugókat, akik majd egyszer mennek a nagykerbe és megnézik, van-e a mintában vitthez hasonló másik márkájú után gyártott... Szóval rengeteg munka, rohangálás és kiadás egy olyan végeredményért, ami nem biztos, hogy ér annyit. Arról nem is szólva, hogy a ráfordított nem kevés pénz a robogó eladásakor semmilyen mértékben sem térül meg. Gondolkodtam, gondolkodtam és arra jutottam, hogy bár perverz módon csábító ugyan, de ezúttal – szokásomtól eltérően - nem ülök fel a sz#póroller nevű járműre. Kálmán motorikusan, elektronyosan tökéletes (nem simán jó, valóban tökéletes), így eladni - ha őszi nyomott áron is - de el tudom.
Így is történt, valamint eladtam két éve pincében heverő dobfelszerelésem alkalomadtán könnyebben pótolható részeit - még jó darabig nemigen lesz időm használni -, így már rendelkeztem akkora összeggel, amekkorával nekiállhattam nézelődni. Hogy mit? Először 50-es robogókat, de rájöttem, immáron sokadszor: amelyik olcsó, az olyan is, amelyik drága, az meg- ugyanúgy egy 50-es robogó, amiért én nemigen óhajtok többszázezer forintot kiadni. Mire is volt szükségem?
Rohangálós gépre, de esetleg nem baj, ha rendszámos, tudom vele barátnőmet fuvarozni ötletszerűen is, nem csak előre megfontolt szándékkal akkor, ha a túramotorommal, az imádott Kawasaki Versyssel megyek. El tudunk menni kisebb utakra, bevásárolni, miegyéb, miközben a Versys pihen. 150- 250 ccm- ben kezdtem gondolkodni, ezek keveset fogyasztanak, de két személlyel is mennek olyan tempót, ami városba már elég. A váltósokat végignéztem, de az áruk és a CVT – váltó verhetetlen urbánussága miatt csak ötletek maradtak a „majd ha sok pénzem lesz felesleges dolgokra”- korszak idejére (például a Kawasaki ZR400D Xanthus). Robogó kell tehát és itt szembesültem a már régóta tudott ténnyel: nálunk a nagyrobogók döntő többsége nem rendelkezik magyar rendszámmal, a döntő többség jó fele semmilyen okmányokkal sem, hacsak az okirat-hamisítás tényét kimerítő sajtpapíros „50-es adásvételi” nem számít annak… Nagy küzdelmek árán kinéztem egy jónak ígérkező típust, az Aprilia Scarabeo 200 ’99- ’03 között gyártott szériáját. Utánaolvastam, számolgattam, elmenvén egyet ki is próbáltam. Megtetszett, olyannyira, hogy egy- egy valóban alkalmi lehetőséget megragadva előre bevásároltam a rá való gyári oldaldobozokat, illetve a szintén rá való Tucano lábtakarót használtan, nagyon jó áron…
Említett ismerősöm nemcsak szereléssel, de szállítással is foglalkozott, így lebeszéltem, hogy adott hét vasárnapjának reggelén utánfutóval felszerelve elindulunk Csepelen egy olasz papíros, Mezőtúron pedig egy magyar rendszámos példányt megvizsgálni, tervek szerint valamelyiket meg is venni.
Szombaton éjfél körül még egyszer ránéztem a hahu- ra, fene tudja, miért. Lustaságból jóval kevesebb paraméterrel kezdtem keresni, és egyszercsak… ott volt!! 2006- os, tehát a legutolsó évjáratú 250- es Kymco Grand Dink. Rendszámos, leírás szerint első tulajdonostól, szervizkönyves, két gyári kulccsal, csilivili, állítólag 1490 (egyezernégyesszázkilencven!!) futott kilométerrel. Mondom, szombaton éjfélkor, úgy, hogy már be volt spájzolva a Scarabeo-ra való Tucano és az egy pár gyári oldaldoboz, több soron le lett telefonálva mindkét motor másnapi megtekintése, sőt, a mezőtúriból már alkudtam is vagy harmincezret…
Mit mondjak, percekig helyben futottam, hogy mostmiafenét… éjfélkor nem telefonálhatok oda sehova, reggel meg 7- kor indulunk az autóval- utánfutóval, akkor sem csöröghetek még. Ismerős csak délig ér rá, nem ülhetünk a fenekünkön délelőttig, mikor végre telefonálhatnék, viszont a Scarabeokért feleslegesen meg ne autózzunk többszáz km-t, ha a Grand Dinket akarom, a benzint, miegyebet én fizetem… és csak vasárnaponként érek rá, alkalmi sofőröm meg fene tudja, hogy legközelebb mikor…Tényleg, a Grand Dinket akarom?
Leültem egy percre, hogy végiggondoljam. A Scarabeo nagykerekű, kényelmes, bespájzolva a kiegészítők és bármelyiket veszem, kb. 50ezerrel bentebb vagyok, mint a Grand Dink esetében, ami némileg túllógott az előre meghatározott limiten. Viszont a Grand Dink 5 évvel fiatalabb, ránézésre is jóval kevesebb vihart látott, mit a kívülről szép, de mégiscsak 11 éves Apriliák, fene tudja, milyen előélettel. Igaz, hogy kiskerekű, viszont a rugózása jó, nagytestű, de elfér a sorok között, nagyon jól kezelhető, kényelmes, legendásan megbízható a blokkja és mindezt saját tapasztalatból tudom, hiszen ugyanilyen 125- össel voltam pizzafutár. 1500 km, az még bejáratós, ismert előéletű, miegyéb és még az árát is ki tudnám valahogy szorítani, legfeljebb az átírással várom meg a következő fizetést, ami szerencsére az erre való 15 napon belül volt esedékes. Néztem én Grand Dinkeket, mikor a típusokat kerestem, de kevés volt belőle a hahu-n, annak a fele rendszám nélküli, 2001 körüli gyártású, követhetetlen előéletű robogó, a másik fele ugyanez, csak rendszámmal. Valamint ott volt ez, a legutolsó évjárat semennyit sem futott példánya magyar papírokkal, értékéhez képest nevetséges áron, Budapesttől fél órányira, gyöngy a sárban (ugyanezt éreztem a fent említett Xanthus hirdetését meglátva és bár semmilyen formában sem volt szükségem egy olyan motorra, majdnem megvettem). Megbeszéltem barátnőmmel, mit lehet tenni, majd nyugovóra tértünk, illetve ő előzőleg már aludt, csak felkeltettem, hogy Grand Dink, meg tökjó, meg majdnem új, meg szerinted….
Reggel 6- kor csörgött a vekker, felkeltünk. 6 óra 20 perckor (vasárnap) vettem egy nagy levegőt és tárcsáztam a hirdetésben megadott mobilszámot…
… a zuhany alól rángatva ki ezzel a hatvanéves tulajdonost, aki épp egy családi eseményre készülve végezte a reggeli tisztálkodást. Vázolta a helyzetét (vizes), megkért, beszéljünk fél óra múlva. én a sokadik bocsánatkérést rebegtem, hozzátéve, hogy természetesen. Visszahívtam, megbeszéltük a találkozót, habár neki indulnia kellett a családi ünnepségre, de megígértem, hogy hamar ott leszünk. Hamar + 1 óra múlva ott voltunk, merthogy mondta, hogy melyik környék, meg öregek otthona, és mi találtunk is egyet, de az már egy másik településen volt. Sokadszori telefonos segítség után megtaláltuk a megfelelő objektumot. A tulajdonos már ünnep díszben ácsorgott az udvaron, de türelmesen azt mondta, ő ugyan siet, de mi ne tegyük azt, a motorvásárlással nem lehet. Kitolta a jószágot, nekem egy nagyot dobbant a szívem: ránézésre látszott, hogy ez olyan… Körbejártuk, megnéztünk mindent, oldalról, alulról, belülről, mindenhogy. Ismerősöm, aki mellékállásban motorokat hoz Németországból, szerel, bont és árul, rám nézett, én őrá és arra gondoltam, hogy ezt a robogót akár rablógyilkosság árán is elvisszük.
Tettlegesség helyett azonban elkértem a papírokat. Minden oké volt, mappában, sorban- rendben, ám szervizkönyv sehol. Rákérdezve kiderült, hogy azt ő sem kapott a kereskedőtől - akitől egyébként már azóta különböző okosságok miatt el is vették a Kymco márkakereskedői jogot. Fájlaltam kissé a dolgot, de a motor állapotán nagyon az látszott, hogy az órájában lévő 1490 km-t is lábujjhegyen tette meg. A hirdetésben szereplő, háromszázezer forintot alulról közelítő ár helyett erős vételi szándékkal ajánlottam 25ezerrel kevesebbet, amit a tulaj rövid gondolkodás után elfogadott, látszott rajta, hogy egyrészt – ahogy mondják – nem kenyérre kellett a pénz, másrészt meg neki akkorra már nagyon máshol kellett volna lennie…
Megírtuk a papírokat, fizettem, felraktuk a Grand Dinket a futóra és elindultunk vele haza. Egész úton vigyorogtam…
Azóta kapott egy pár Metzeler Z6 (FeelFree) gumit,
mert a hatéves, megkeményedett gyári gumi a hideg nyiros aszfalton életveszélyes volt. A Metzeler, az viszont nagyon kapaszkodik! Kapott egy Givi doboztartó konzolt, amit használtan lőttem a KM-ról, nevetséges áron (és mennyi esélyem volt rá, hogy egy ritka robogóhoz még ritkábban használt kiegészítőt találok, nagyjából ingyen!!), kapott egy Shad SH33 dobozt (olcsó, minőségi, jól néz ki, sokkal jobb, mint a hasonló árú Givi vagy Kappa dobozok). Kapott egy korábban eredetileg Versysre szerzett fémmerevítős kézzsákot (mintha a kormányára öntötték volna), aminek a két fémpántját átfúrva pici lakattal tettem kevésbé könnyen lophatóvá. Lőttem neki párezerér’ egy bizonytalan előéletű, ám Kymco- logós (!!!!) lábtakarót, ami némi varrás után tökéletesen passzolt rá. Ezt drótsodronnyal tettem fel, mert tőlem (is) loptak már el Tucanót… Kapott egy Givi tépőzáras gps-tartót, ami pont passzol a kormány közepének a kézzsákok által szabadon hagyott részére. Kapott a hatéves, habár teljesen működő gyári akksi helyett egy újat – a téli indításkor biztosra kell menni, ekkora robogón nincs berúgó. Az imádott Versys gyári Yuasa akksija a csepptöltőn piheni az elmúlt szezon fáradalmait, helyébe pedig a Grand Dink feltölött gyárija került, hogy a télre eldunsztolt, leponyvázott motor riasztóját ellássa elektronyossággal- a két járműbe ugyanis ugyanolyan fajta akkumulátor való…
Egyszóval tökéletes városi négyévszakos járgány lett a negyedliteres dagiból, egyedül a szervízkönyv hiánya rontotta el az örömömet. Többszöri telefonos zaklatás után a Kymco márkaképviselet egy kedves hölgydolgozója a neki elküldött összes dokumentum alapján volt kedves utólag kiállítani és elpostázni a szervizkönyvet, díjtalanul. Van ilyen is. Ebben a mellékelt számla alapján bevezették az 1000 km-es szervizt (amit tavasszal még a munkát elvégző szervizzel is lepecsételtetek). A 2000 km- es szervizt (gyertyacsere kérésemre, olajcsere, hűtőfolyadék ellenőrzése, stb.) már én pecsételtettem be az üllői úti Kymco márkaszervízben e hó 8.- án délelőtt J.
Hát így lett nekem Grand Dinkem. Ja, az Aprilia oldaldobozokat párezerrel többért sikerült eladni egy nap alatt, az R019-es jelzésű Tucano lábtakarót meg megkapta Panni, merthogy ő is rajta van a lábtakaró kompatibilitási listáján.
