Ismét egy feledhetetlen túrán jártunk, és ismét Ausztriában. Minden megvolt amiért arra mentünk: gyönyörű alpesi táj, szerpentinek, várak, hatalmas erdők, pazar kilátás a hegyekről, nulla forgalom és nem utolsósorban nagyon jó minőségű útfelület.
Korán akartunk indulni a nagy melegre, és az előttünk álló 446 km miatt. A 7.30-as indulásból csak 7.30-as találkozás lett, és én nagyon meglepődtem, amikor Rábapatonához már egy 13 motorosból álló konvoj érkezett.
Csornánál a tankolásnál jött Peti, és a Ricsi apuja a hatalmas BMW LT 1200-vel, Fertőszentmiklósnál meg Zoli az Intruderrel. Ekkor már 14 motoron 17-en voltunk, és kicsit csúszva az eredeti időtervhez képest elindult a csapat Kőszeg felé.
Kőszegen tankoltak akik mindenképpen nálunk szerettek volna, így szétváltunk.
Az első pihenő Lockenhausnál volt a vár tövében.
Már többször láttam a várat messzebbről, de fel eddig még soha sem mentünk. Itt már nagyon meleg volt, és jól esett a fák alatt az árnyékban a reggeli.
A következő szakasz az egyik kedvencem a Lockenhaus - Rechnitz közötti szerpentin. Nem az az éles visszafordítós, hanem a finom íves. Itt érezni a motoromon, hogy elférne benne még pár lóerő, (mondjuk a duplája), de egy szavam nem lehet rá, mert nagyon jól viselkedett ezen az úton is.
A következő pihenő Pöllau városka főterén volt. Ide nem igazán akartunk jönni, de a navi úgy gondolta, hogy ezen a szép kis téren igazán jól fog esni nekünk a szökőkútnál egy kis felfrissülés.
Itt átállítottuk a navigációt, hogy ne a rövid, hanem a gyors utakon irányítson minket.
Tovább haladtunk, és gyönyörű fenyőerdők között kellemes hűvös szellős utunk volt.
A következő pihenő egy hűs vizű hegyi forrásnál volt, ahol felfrissítettük magunkat.
Ezután a Kranichberg-i várat néztük meg a hegytetőn.
Sajnos nem volt nyitva a vár, és ezért nem tudtunk bemenni, de így is gyönyörű volt.
Páran elindultak haza, mert sietniük kellett, ezért szétvált az eredetileg túl nagy számú csapat.
Ezután egy kedvel síparadicsom volt az úticél St. Corona am Wechsel. Itt készítettem egy szép panorámaképet a kilátásról.
Még a síliftek is működtek. Érdemes lett volna felmenni, és élvezni a pazar kilátást a hegy tetejéről, de sajnos nem volt időnk.
Hazafele vettük az irányt, és már csak két helyen álltunk meg. Benzinkúton tankolni, és ittunk egy KV-t. Kópházánál léptünk be, és fáradtan, de élményekkel, és főleg tapasztalattal gazdagodva értünk haza 18 órakor.
1 óra 38 perces videó felvétel az útról: (1,03-nál esős - 1,27-nél rázós!)
Kőszegen tankoltak akik mindenképpen nálunk szerettek volna, így szétváltunk.
Az első pihenő Lockenhausnál volt a vár tövében.
 |
| Lockenhaus, Léka vára |
A következő szakasz az egyik kedvencem a Lockenhaus - Rechnitz közötti szerpentin. Nem az az éles visszafordítós, hanem a finom íves. Itt érezni a motoromon, hogy elférne benne még pár lóerő, (mondjuk a duplája), de egy szavam nem lehet rá, mert nagyon jól viselkedett ezen az úton is.
A következő pihenő Pöllau városka főterén volt. Ide nem igazán akartunk jönni, de a navi úgy gondolta, hogy ezen a szép kis téren igazán jól fog esni nekünk a szökőkútnál egy kis felfrissülés.
 |
| Pöllau főtere |
Tovább haladtunk, és gyönyörű fenyőerdők között kellemes hűvös szellős utunk volt.
A következő pihenő egy hűs vizű hegyi forrásnál volt, ahol felfrissítettük magunkat.
 |
| Ezért járunk a sógorokhoz |
 |
| Burg Kranichberg |
Páran elindultak haza, mert sietniük kellett, ezért szétvált az eredetileg túl nagy számú csapat.
Ezután egy kedvel síparadicsom volt az úticél St. Corona am Wechsel. Itt készítettem egy szép panorámaképet a kilátásról.
 |
| St. Corona am Wechsel |
1 óra 38 perces videó felvétel az útról: (1,03-nál esős - 1,27-nél rázós!)
