62. Vízesés túra Ausztria

A Myra vízeséshez már korábban is készültünk, de először elmosta az eső a kedvemet, és a többieket is akik bevállalták a rossz idő ellenére az utat. Másodszor azért nem mentem, mert előtte napon voltunk a Börzsönyben egy másik kis csapattal. Már a hét elején gondosan megterveztük az útirányt, és folyamatosan figyeltük, hogy milyen időt jósolnak. Szombatra nagy vihart, vasárnapra pedig nagy lehűlést jeleztek. Be is jött az előrejelzés, mert a szombati 28 fok után délután beborult esett, és vasárnap már csak 14 fok volt. Ennek ellenére mivel esőt se nálunk, se Ausztriába nem prognosztizáltak, nekivágtunk.
Indulást 8 órára tettük, és nem terveztünk étteremben ebédelést, hogy nehogy nagyon megkéssünk. Elég friss volt a reggel, és a teljes téli ruházatot vettem fel. Jó hasznát is vettem, mert a 10 fok ellenére sem fáztam. 

Rábapatonánál csatlakoztam a csapathoz, és így öt motorral, és két hölgy utassal robogtunk Ausztria felé.
Csorna (vigyázz mert mindig trafiznak) és Kapuváron át Kópházánál álltunk meg először, és tankoltunk. Készítettem egy navi tartót a kormányomra, és előző este gondosan betöltögettem az útvonal részleteit. Kópházán léptünk át Ausztriába, de már ott belekeveredtem a naviba, mert ő mindenáron Sopronba szeretett volna vinni, én meg nem tudtam változtatni az elmentett útvonalon. Maradt a térkép, de párszor meg kellett állnunk kitalálni, hogy merre menjünk.

Kobersdorf után értük el az igazi osztrák hegyes völgyes tájat, ami nekem nagyon tetszik. Alapjában véve egész Ausztria, a táj, a települések, a gazdaságok, a legelésző állatok annyira magával ragadó.
Nincs az utak széle tele szeméttel, kulturáltak az út széli pihenőhelyek, az utak minősége pedig elképesztő. Náluk nincs kátyú, és az utak repedéseit is kijavítják... Motorral a hegyekben nyugodt szívvel döntögethetsz, mert biztos lehetsz benne, hogy nem teherautó nyomvájus, vagy kőfelhordásos a padka, vagy a fel első kerék elveszik egy kátyúban (a Pilisben jártam így).
A Myra vízesés volt az úticél amikor egyszer csak Puchbergnél ki van írva, hogy Wasserfall balra. Nyugodt szívvel bekanyarodtunk, leparkoltunk, és sétáltunk a vízesés felé. Itt egy picit el kezdett csepegni az eső, de tényleg csak pár csepp, és csak a parkolóban. Egyszer csak olvassuk, hogy:
Sebastian Wasserfall - Sebastian vízesés
Mint a mesékben
Ekkor esett le, hogy a navim, miért erősködött annyira egy másik útvonalra (ahova terveztük, hogy eljutunk).

De végül is így sem rossz, megnéztük azt is, és örültünk, hogy íde tévedtünk, mert egy igazi gyönygyszem.

Tovább indultunk Pernitz felé már tényleg a Myrához.

A táj csodálatos, hegyek vesznek körül bennünket, körülöttünk fenyőerdők, legelők tehenekkel, lovakkal, birkákkal. A Myra vízesés Muggendorf falucska mellett található.


A belépő a vízeséshez 2, azaz kettő Euro, ami nagyon baráti ár ahhoz képest, hogy szépen karbantartott környéken, sok sok épített fa hídon, pihenőasztalokkal, szelektív szemétgyűjtővel volt ellátva.
A hazaút gyorsabban zajlott, mert Eisenstadt érintésével Sopronnál léptünk be az országba. Ismét Kópházánál tankoltunk ahol reggel, és itt láttam meg egy gyönyörű gépet amilyenre szeretném lecserélni ősszel a paripámat.
Suzuki GSF 1200 Bandit
Hazafele lassítottunk Csornánál ismét a GIK-es fehér Astra trafipax miatt, és az ETO-s lányok kézilabda BL döntőjére már itthon is voltunk.

Útvonal
Képek