A következő pár bejegyzésben motor teszteket osztok meg veletek. Azokat a korabeli teszteket kerestem elő a netről, amik tetszenek nekem, és a következő kétkerekűm vásárlásnál pontenciális jelöltek lesznek.
Teszt - Suzuki SV650 - Elérhető élménymotor
Stefan Glück - 2008-08-12
A pörgős kéthengeres V-motorral ellátott Suzuki SV 650 1999-es megjelenése óta a motorkerékpárok világa alaposan megváltozott, de ma is nehéz kevesebb pénzért több élményhez jutni. Vajon használtan is jó választás a középsúlyú Suzuki?
Nyitott kapukat döngetett Suzuki a kétkerekűek piacán, amikor 1999-ben bemutatta az SV 650-et. A rendkívül élénk V2-es erőforrás, a fürge futómű, a jó manőverezési készség, valamint a kiváló felszereltség és a kedvező ár kombinációjáért nem csak itthon de Európa más országaiban is sokan lelkesednek. A siker titka az is, hogy az SV nem jelent túl nagy kihívást a kezdőknek, ugyanakkor a rutinosabb pilótáknak sem unalmas, tehát igen sokoldalú motor. A modellváltozat kiválasztásakor alapvetően dönteni kell a csupasz verzió kényelmes üléspozíciója és a félidomos S modell szélvédelme között, bár ez utóbbi ülése sem nevezhető kínpadnak. A jól eltalált vízhűtéses kéthengeres egyaránt alkalmas városi nézelődésre és tempósabb haladásra is, vagyis az SV a versenypálya használatot kivéve minden körülmények között ideális. A típus sikerét jelzi, hogy a Suzuki egyik legsikeresebb modellje, és bár évek óta nem változott sokat, a legtöbb piacon az összesített eladási statisztikák éllovasai közé tartozik.
Természetesen egy sikeres középkategóriás motornak is vannak gyenge pontjai. Már a kezdetektől sok kritikát kapott az SV-k nagyon puha hangolású teleszkópvillája, amely elsősorban gyors tempónál éri el határait. Ezen a tulajdonosok egy része keményebb villarugókkal és a hozzáillő olajjal javít. Az akadozó gyújtáskapcsolót minden bizonnyal pokolba kívánták már néhányan, mások ügyes kézmozdulatokkal indítják Suzukijukat. Ha a váltó rosszul kapcsolható, annak általában a kuplung összetett mechanizmusának pontatlan beállítása az oka és a próbakör után érdemes odafigyelni a vízpumpa ház környékére is, hogy nem szivárog-e valahol a hűtőfolyadék. Azt pedig, hogy vajon a végdobot, a gyűjtőt és a kipufogókönyököt miért hegesztették össze, csak a jó ég tudja. Mindenesetre nem könnyíti meg az SV650 tulajdonosok körében egyébként kedvelt cserekipufogó felszerelését. Általában azonban a Suzuki SV650 robusztus és megbízható, bár az erőforrás a német Motorrad magazin 50 000 kilométeres tartós tesztje után azért mutatott kopásnyomokat.
Mielőtt az SV650 hírdetések tengerébe vetnénk magunkat érdemes tisztázni, hogy a ritkább csupasz változatot, vagy az S verziót részesítjük-e előnyben. A több száz példányt felmutató magyar kínálat minden igényt kielégít. Az SV650-esek gyakorisága lenyomja az árakat, így aki egy 2002 végéig gyártott, első generációs karburátoros gépért többet ad egymillió Forintnál, bizonyára új állapotú gépet talált. Még egy 2003 utáni, befecskendezéses, fogkefével ápolt, elfogadható kilométerállással bíró példányhoz is hozzájuthatunk 1,2 millió Forintért. Érdemes tudni ugyanakkor, hogy a pörgős V2-esen elvégzett jelentősebb átalakítások általában csökkentik a sokoldalú Suzuki árát. Miután kiválasztottuk az ideális motort, alapos szemle következik.
A gyakran alkalmazott kiegészítők, mint például a magasabb szélvédő vagy a mini indexek láttán, vizsgáljuk meg, hogy a változtatások mögött az egyediség igénye vagy egy korábbi bukás eltűntetésének szándéka áll-e. A balesetekről egyébként a villahidak sérülései is árulkodnak. Ha korábban nyitott rendszerűre cserélték a kipufogót, mindenképpen ragaszkodjunk az eredeti – és a tuning doboknál drágább – alkatrészhez is, hiszen a végdob és a gyűjtőcső szétválasztásához fűrész kell, ezért egy esetleges visszaépítéskor szükségünk lesz az eredeti végdob formájára.
1999
A Suzuki SV650 már a kezdetektől kitűnt ehhez az árkategóriához képest értékes felszereltségével. A váz és a lengővilla például alumíniumból készült. A műszerfal felszereltsége nem túl bőséges, de kielégítő. Negatívum az akadozó gyújtáskapcsoló és az alulcsillapított, nem állítható teleszkóp
A burkolatlan SV650 eladásai mindig szorosan az idomos változat statisztikájának nyomban jártak. A sajátos külsejű műszerfal megjelenése kissé csináld magad jellegű. A kipufogó teljes egészében rozsdamentes acél. Igazán szervizbarát: a Ducati Monsterhez hasonló felhajtható tank.
Modelltörténet
2001
Az SV 650 még mindig műszaki változtatások nélkül készül, csak a hengerek váltják fel a fekete gyászruhát barátságosabb ezüstszínre. A rugóstag kielégítően végzi a dolgát, az utaslábtartók továbbra is túl magasan vannak. Az ezüst fényezést pedig felváltja a piros.
2002
Átalakítják a villát, a változás a rugóalap-beállítás dugóin látszik. A lépés a helyes irányba mutat, de a jótól azért még messze van. A kipufogó továbbra is egyrészes.
2003-2005
A Suzuki SV650 korszerűbb és felnőttesebb lett, szebbnek nem mondanánk. Fényszórói annál fényesebben világítanak. A műszerfal és a diódás hátsó lámpa korszerű. Míg a műszerek kimondottan jól sikerültnek mondhatók, a lámpákról megoszlanak a vélemények. Hátrafelé mindenesetre jól látni.
Szemrevételezés
Egy befecskendezéses SV650 szemrevételezésénél ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a karburátoros változatnál, így a kiinduló kérdés is ugyanaz: idommal vagy anélkül? Bár pucér változattal elég ritkán találkozunk a kínálatban. Modellspecifikus hibái nincsenek. Az aktuális változat végdobja és gyűjtője még mindig össze van hegesztve, ezért ha időközben más végdobot raktak fel rá, akkor is mindig kérjük el az eredetit, hogy igény esetén vissza lehessen építeni.
Szintén kedvelt átalakítás az 120/60-as első abroncs cseréje 120/70-esre, a nagyobb gumiválaszték és a jobb menetkomfort miatt. Egyébként elég, ha ügyelünk az esésnyomokra (a villahíd sérülései kiválóan jelzik). Mivel a kínálat nagy része kb. 10 000 kilométert futott példányokból áll, elég, ha a gumikat és a láncot ellenőrizzük. Ez utóbbi ápolását sokan elhanyagolják, mert az SV-nek csak oldaltámasza van.
A konkurencia: Hyosung GT 650 Naked, Ducati Monster 620 i.e., Cagiva Raptor 650
 |
| Ducati Monster |
Kezdetben az SV meglehetősen egyedül volt a piacon. A középkategóriás japán motorok akkoriban kizárólag négy, sorban álló hengerrel készültek. Aki két hengerre vágyott, annak a kezdő motorok között kellett keresgélnie, amelyek már akkoriban sem újszerű technikai megoldásaikkal tűntek ki. Na meg nem is V-motorok voltak. Csak a Ducatinak volt hasonló koncepciója a Monster 600 személyében, amely viszont ugyanennyibe került, de 20 lóerővel kevesebbet teljesített. és felszereltsége is jóval gyengébb volt. A Monster 750 és 900 ugyanakkor anyagilag más régióban mozognak. Leginkább még a 620 i.e. tudott lépést tartani az SV-vel.
 |
| Cagiva Raptor 650 |
2000 óta a Raptor 650-nel a Cagiva is megpróbál egy szeletet kihasítani magának a tortából. Praktikus okokból a változatlan SV-erőforrást alkalmazza, ami annak kvalitásait tekintve semmiképpen nem hiba. A szép térhálós acél csőváznak és kitűnő menettulajdonságainak köszönhetően előkelő SV-motornak számít.
 |
| Hyosung GT 650 Naked |
A Hyosung egészen más úton járt a GT 650-nel. Szintén erősen érezhető rajta az SV650 hatása, de a koreaiak megpróbálták az árral meggyőzni a német piacot. Ez viszont mindeddig nem sikerült, az utcai forgalomban ritkán látni Hyosungot. Pedig árához képest nem is rossz. A GT kapható pucéron, félidommal és - ebben jobb az SV-nél - teljes burkolattal is. Aki le tud mondani a nem létező image-ról, és nem támaszt túlságosan nagy igényeket a futóművel szemben, az a jutányos árnak köszönhetően igazán boldog lehet a GT-vel.
