Október közepén egyik péntek délután sétáltam a porta felé a Zolival, és arról beszélgettünk, hogy micsoda jó idő van motorozni. Mondta, hogy terveznek egy évzáró túrát Bükre a Jani meghívására. Abban maradtunk, hogy még pontosítjuk a részleteket. Kértem korábban a srácokat, hogy ha lesz egy belföldi túra mindenképpen szóljanak, mert inkább itthon próbálnám ki először a járgányomat (Jawa CZ 175), ami néha-néha rakoncátlankodik, és nem egy 3000 km-es külföldi úton, amiket ők szoktak szervezni. Az idő nagyon jó volt, főleg ahhoz képest, hogy november közepe van. Az utolsó három hétvégén is szikrázó napsütés, és 20 fok közeli hőmérséklet volt.
Pénteken indultunk 14.40-kor Szentpálról. Mire kiértem a fűúthoz, éppen akkor jöttek a Zoli, és a fia Gergely. A Zolinak egy 150-es Trophy MZ-vel, a Geri egy 125-ös ETZ-vel. Elindultunk Tétre ahol a mórichidai elágazásnál megvártuk a Zsoltit, aki egy Pannoniával jött, a Rudit, aki egy Honda Transalppal. A Rudit felhívtuk, mikor ér már a találkozási ponthoz, de sokat késett, mert még tankolnia kellett.
Késve, de elindultunk, és ragyogó időben gyönyörű naplementét nézve haladtunk a Rábaközön át. Zavaró volt a pont előttünk lemenő nap, de nem foglalkoztunk semmivel. Volt pár rázós szitu, amikor a hosszú egyenesben a lemenő nap fényében a sáv közepén egy traktor pótkocsival, meg egy kocsibejáróban egy Pajero utánfutóval, ami kilógott az útra. Figyelni kellett, mert hamar nagyot lehetett volna esni. A Jawa finomul ment, olyan 70-es tempónk volt. Átmentünk Szilon, és utána lementünk a 86-ról, és ismét kis falvakon át jutottunk el Bükre már naplemente után szürkületben.
A Jani apósának a háromszintes hatalmas házába mentünk, amit addigra kinyitott a Jani, és beindította hősugárzókat. A motorokat letoltuk a garázsba, és bepakoltunk. Később érkezett meg a Lali az 1,8T-vel, és a Kornél is a céges új Focus kombival, éjszaka. Este még vacsora után elmentünk a pár házzal mellettünk lévő kiskocsmába, ahol a törzsvendégek mind a hárman, furcsán néztek ránk, mint idegenekre.
amihez felhasználtuk az összes túra kedves résztvevőjét, a Zoli serpenyőjét. Előkaptuk a térképet, és megterveztük az útvonalat az érdekességek érintésével. Öltözködés után bepattantunk a kocsikba, és hajrá. Felkerestük Ólmod községet, ahol nyolcvanan laknak, és egy horvát nemzetiségi pici zsákfalu. Sok az üresen hagyott, teljesen kihalt kisház.
Ezután felkerestük a Cáki pincesort, ahol pici nádtetős pincéket láttunk, és dér csípte almát ettünk. Innét Velemre mentünk, ahol tovább haladva felfele a hegyen parkoltunk le.
A hegyen felfele túraútvonalon haladtunk az országhatárig, ahol a hegy tetején van az Írottkő kilátó.
A kilátás Pazar nem csak azért, mert felhőtlen volt az ég, és rettentő messze el lehetett látni, hanem azért is, mert az országhatáron voltunk. Előttünk az osztrák Alpok havas hegycsúcsai, és végtelen erdői, itt-ott pár völgyben megbúvó hegyi falucskával, mögöttünk pedig a kisalföld lapos, négyzetrácsosan megművelt táblái. A látóhatáron épphogy ki lehetett venni a Ság és Somló kontúrját.
Az álmélkodásban történt egy kis baleset velem, mert a fejem búbját beütöttem az egyik ajtó feletti áthidalóba. Eléggé vérzett, de pár zsebkendővel megoldottam.
Lesétáltunk az osztrák oldalon a hegyről, ahol még a túraútvonal talaja is rendezettebb, és ismeretterjesztő táblák is el vannak helyezve. Betértünk egy kis osztrák krimóba és nagyon finom vörös forralt bort ittunk. Hangulatos kis hely volt cserépkályhával, aggregátorról ellátott villannyal, és a mosdóban nem ivóvízzel… Visszaindultunk a kocsikhoz, és kb. egy óra kellemes sétával elértük a hegytetőn lévő parkolóban hagyott gépeket. Jobb lett volna ide is motorral jönni, de mivel a nyolcfős csapatból két embernek nem volt gépe úgy döntöttünk, hogy kényelmesebb lesz kocsival indulni, és kényelmes szerkóban túrázni. Olvastam a Tátrás túráról, hogy szupi volt motoros szerkóban hegyet mászni.
Kellemesen elfáradva visszaérkeztünk a szállásra, ahol ismét rottyantottunk egy finom uzsonnát. Beszélgettünk pihentünk egy keveset, majd elindultunk a „büki éjszakába”. Végigsétáltunk a főutcán, és rátaláltunk egy kellemes kis étteremre. Lambériás, kellemesen tágas volt belülről, de valami eszméletlen osztrák sramli zene szól. Megkértem a pincért, hogy BÁRMI mást szólaltasson meg a zenegépben, de bár ne kértem volna. Talált még szarabb nyávogós muzsikát nagy megelégedésemre. Nagy asztalnál, baráti társaságban finom étkeket ettünk. Hazafele már a Lali fordult velünk kétszer.
Hazaérkezés után nagyon ki volt merülve a csapat, és már csak páran maradtunk fenn beszélgetni. Mivel a konyhában folyamatosan ment a gáztűzhely, hogy egy kicsit rásegítsünk a hősugárzóknak, a Zoli hozott sütőtököt, és krumplit. Elkészítette ezeket a finom csemegéket, és ebből csipegettünk beszélgetés közben.
Vasárnap reggel ébredés után összedobtuk a kajákat, akinek, ami még maradt, és reggeli közben megbeszéltük a programot, takarítást, összepakolást, hazaindulást. Kocsikkal elmentünk a fürdőbe, és elhatároztuk, hogy velneszezünk délelőtt, és a szaunát is meglátogatjuk. Gyors átöltözés, és már a áztunk is a meleg vízben. Vasárnap is eszméletlen idő volt, felhő semmi, és olyan 18 fok körüli hőmérséklet. Meg is untuk hamar a benti termál medencét, amiben-körben csücsült a korosabb generáció, és napoztunk a kinti medencében. Hamar elrepült a délelőtt, és mivel 15 órakor haza akartunk indulni, hogy még világosban tegyük meg az út nagyobb részét gyorsan elszaladtunk szaunázni. Lepődtünk egy kicsit a szaunai szabályokon miszerint: csak törölközőben, papucs nélkül, közös zuhanyzóval. Kipróbáltuk mindkét szauna kabint, a 75 és a 90 fokosat is, és rövid pihenés után hazaindultunk rakodni. Pakolás, takarítás, és már pöfögtek is a vasak az udvaron.
Megköszöntük a Janinak a szállást, és megígértük neki, hogy még ide biztosan el fogunk jönni, de úgy, hogy mindenki motorral jön, és motorral járjuk be a környéket. Szóba jött a jövő évi túra uticélja, de a Zoli hamar visszadobta a labdát, hogy jövőre nem szervezünk semmit, mert spórolás lesz valamilyen komolyabb járgányra. Ekkor jöttem én a javaslatommal, hogy akkor valami hétvégi belföldi túrát kellene megejteni, ahova én is elmernék indulni a Jawával. Megörültünk a Kornél javaslatának, hogy a Balaton déli partján lévő nyaralójukba jöjjünk össze egy hétvégére. Hát így legyen gondoltuk, és egy rövid fényképezés után rápattantunk a járgányokra. A hazaút még tartogatott kisebb kalandokat, mert egy hosszabb egyenesben egyszer csak a Jawa meggondolta magát, és csikorgó hátsó gumival megszorult a dugattyúja. Gyorsan behúztam a kuplungot, és mielőtt megálltam volna visszaeresztettem, és már mentem is tovább. Történt már vele korábban is ilyen, és utána megállapítottuk, hogy nagy fordulatnál kevés lesz neki a benzin, és kenés nélkül megszorul a hengerfalon a dugattyú. Kicsit megijedtem, de lassabb tempóval gond nélkül hazaértünk. Csavarogtunk egy kicsit Mihályi környékén a kis falvakon keresztül, mert nem igazán akart összeállni az útirány a térképen. Már javában sötét volt mikor Téten elbúcsúztunk a Ruditól és a Zsoltitól. Szentpálon én is kisoroltam a csapatból, és gurultam haza kis falum utcáján. Elismerően paskoltam meg a Jawa tankját, mert büszke voltam rá, hogy gond nélkül hazahozott, és megígértem neki, hogy a téli álma alatt eszközölök rajta egy motor, és első teló generált.
Hát így zajlott a Büki túra a srácokkal kettőezer tíz november közepén.
