27. 2011.08.14 Túraleírás: Mariazell

A szombati szerecsenyi motoros találkozó után vasárnap, egy 530 km-es ausztriai hegyi túrára mentünk motorozni az audis kollégáimmal.
Reggel 8-kor indultunk Győrből, és este 9-re értem haza. Egy összeszokott rutinos túrázó társasághoz csatlakoztam, és köszönet a szíves fogadtatásért. Az ausztriai utak kiválóak, és gyönyörűek. Hegyeshalomig mentünk a régi 1-es úton, ahol csatlakozott a Zoli a csapathoz. Hegyesig az út nagyon egyhangú és felejthető volt. Hegyeshalomnál a határátkelőhely teljesen le van pusztulva, gazos minden, és már sehol sincs az a régi nyüzsgés mint amikor pénzügyőrként 15 éve jártam oda csempészet elkövetőiért. Ausztriában a hegyek lábánál megálltunk egyet fotózni, és pihenni. Kint az utak minősége nagyon jó, és a nagy forgalom az autópályákon bonyolódik. Ezért a kisebb kanyargós hegyi utakat előszeretettel látogatják a motorosok, és komoly vendéglátás is épül rájuk. Ennél a szerpentin mellett lévő kocsmánál azt gondoltam, hogy egy motoros ünnepség van, aztán dehogy. Amikor mi voltunk ugyan ilyen látvány, és motoros had fogadott minket. Ez ott olyan mint nálunk a cseszneki pihenő.
Mariazellben álltunk meg hosszabb időre körülnézni a városban. A belváros elragadó tiszta, rendezett, minden épület tele muskátlival. 
Nagyon sok az -alpesi házakra jellemző- fából készült erkélyes épületet láttam. A belvárosban egy kis téren leparkoltunk, elrendeztük a cuccainkat, és haláli nyugalommal hagytuk a motorokon a kabátokat. Ausztriában a templom tövében nem jellemző a motorosok meglopása. Kisétáltunk a templom előtti térre ahonnét káprázatos kilátás fogadott minket. Nekem az tetszett a legjobban, hogy körpanoráma volt. Akármerre néztél csak alpesi legelők, és hegyek a városka határában. Megkerestük azt az éttermet, akol a kollégáim már jártak, és kerestük a Laci nevű magyar pincér srácot. Ettem egy menüt 10 Euró-ért, és ittam egy almafröccsöt 5 Euróért… 
A Szerecsenyi motoros találkozón vásárolt pólómat gondoltam felavatom, és abba bújtam reggel. Hát mikor Máriacellben a zarándokok furcsán néztek rám rájöttem, hogy rossz ötlet volt. Mariazell után már hazafele vettük az irányt, és a következett a Semmering. Így hó nélkül sem rosszak azok a sípályák. Ekkor megbeszéltük, hogy mivel már fogytán van mindenkinél a benzin keresünk egy kutat ami vasárnap is nyitva van, és lehetőleg bankkártyával is lehet fizetni. Na ezen a szakaszon ilyen egyáltalán nem volt, és az útvonalon látható kunkort a benzinkút keresés miatt írtuk le. A történetnek happy end a vége, de azért az SV1000 teljesen kiszáradt. Kerestünk egy fél literes pet palackot, és ebben vittünk a benzinkútról bele nedűt. 1000cc, két személy, szerpentin, nem hiába volt szomjas a masina.
Ez az út volt az első ahol a frissen vásárolt motorommal, egy igazi túraútvonalon, külföldön, egy szuper összeszokott csapattal, egy hosszúnak mondható 530 km-es egész napos túrán vettem részt. Sok szép helyen jártunk, és akár mikor visszamennék arrafelé motorozni. (És vissza is mentünk!!!)
A hazafele úton az országhatártól már sötétben jöttem, és arra gondoltam, hogy sajnálom azért a Jawát egy kicsit, de igazából én mindig erre a motoros túrázásra vágytam, és örülök, hogy megtettem ezt a lépést. Este az ágyban még dolgozott az adrenalin, és zúgott a fülem az egész napos motorhangtól, de egy vörösboros kóla után hamar elnyomott az álom, ezután a kimerítő nap után.