17. 2011.04.17 Motoros túra a Rezi várhoz

A Jawa felújítás után már nagyon vártam a tavaszt, és az első túrát. Megbeszéltük a fiúkkal, hogy azon a hétvégén megyünk túrázni, amikor Pápán lesz a veterán börze, és Pápa után megnézzük a Döbröntei majd a Rezi várat a Balaton felvidéken. Reggel összeverődött a kis csapat, ami nem is olyan kicsi lett mire odaértünk Rezire. Testvérem elhozta a lányát Hajnalkát is, mert a korábbi túrára Fecó ült a hátsó ülésen. Pápáig a 83-ason haladtunk, de a téren ahol korábban a börzéket rendezték nem találtunk senkit.
A lángossütőben megtudtuk, hogy áttették a helyszínt az egyik bevásárló központ nagy parkolójába. Mire odaértünk, és leparkoltunk, már javában ment a börze. Igazából senki se vásárolt semmit, csak végignéztük az alkatrészeket, és a kiállított gépeket. Akkor találkoztam először a Bandi apukájával a Jani bácsival, aki egy Suzuki GS500-assal érkezett, és hozta a testvérét is. Itt láttam először ezt a típust, és nagyon megtetszett.
A csapat nagyon vegyes volt a motorokat tekintve.
Veteránosok: Zoli - Mz Trophy 125, Geri - MZ ETZ 150, Én - Jawa CZ 175, Tibi - MZ ETZ 250
Többiek: Kornél - Aprilia 1000, Bandi Honda - CBR1000, Ervin - Suzuki Burgmann 400, Rudi - Honda Transalp, Tesóm - Yamaha FZR600, Jani bácsi - Suzuki GS500
A börze után tovább indultunk Döbröntére, ami egy kis falu Pápa mellett. A falu határában van egy vár rom, ahol szép képeket készítettünk.
Döbröntén
A várrom körbesétálása, és fényképezés után elindult a konvoj a Balaton felvidékre a Rezi falu melletti várromhoz. Az út során áthaladtunk a vörös iszap sújtotta Devecseren is, ahol a Gerit igazoltatták, majd felírták a rendőrök. Azt szúrták ki, hogy hangos a motorja, mert a kipufogókönyököt rögzítő menetes rész mindig lelazult a hengerről, és nem világított az egyik indexe, és nem volt visszapillantó tükörje.
Könnyű eltéveszteni, hogy hol kell lefordulni a falu felé a főútról, ezt páran meg is tették, de telefonon útbaigazítottuk, majd bevártuk egymást. a hegyre felvele vezető murvás, kanyargós vízmosásos utacska nem éppen az 100-es gyorsasági gépeknek való, de felóvatoskodtak ők is a vár lábánál lévő kiépített pihenőhöz.
Az én kis Jawám minden gond nélkül muzsikált az úton, bár a csettegő hangja nem múlt ahogyan azt vártam tőle. Felfúrás után jó lett a kompresszió, de a végsebesség maradt a 80, mert utána nem gyorsult csak a fordulat emelkedésével nagyon elkezdett rázni.
A pihenőhelyen rönk padok, asztalok, és kiépített szalonnasütő várt minket, amit azonnal birtokba vettünk, és fát szedtünk tűzrakáshoz. A Zoliék szereztek drótot a csavar rögzítéséhez, és ideiglenesen meg is oldották. Én már voltam itt korábban a családdal, és tudtam, hogy mire kell számítani, és ezért vittünk mindent szalonnasütéshez. Mire parázs lett mindenki nagyon megéhezett, és jól esett a szalonna.
Óriási medvehagyma rét terült el a pihenő mellett, amit meg is kóstoltunk a szalonna mellé.
Medvehagyma
Nagyon szép idő volt, és a várból gyönyörű táj tárult elénk. Lehetett látni Zalaszántói a Sztupát is.
Délután a jóleső pihenő után lassan szedelőzködtünk, és indultunk haza. A haza úton egyszer csak furcsa érzésem volt, és elkezdtem gyorsulni. Akkor vettem észre, hogy hátulról a Zoli az 1968-as kis 125-ös Trophyval lábbal tolt előre. Elmondhatatlan érzés volt, mert egy kb. tíz évvel öregebb, kisebb köbcentis motorral tolnak le az útról, hogy haladjak már. Na ekkor egy nagy elhatározásra jutottam...
A hazaúton a résztvevők sorban kiváltak, és mindenki szerencsésen hazaérkezett.