2013-ban két hosszabb túrát szerveztünk. az egyik egy 4 napos szlovén túra Olaszország érintésével: Szlovén útvonal Képek az 1-2. napról
a másik egy Erdélyi túra a Transzfogarasra: Erdély - fogarasi havasok 4 nap 1656 km
A szlovén túráról most érkeztünk meg és az első két napról írok most Nektek:
Az útvonalat, és az időpontot már februárban egyeztettük. Indulás előtt 5 nappal lefoglaltuk a szállást, és néztük az időjárás előrejelzést. Nem tántorított el minket, hogy esőt jósoltak arra a hétvégére egész Európára, mert már minden készen volt az indulásra.
Bíztunk benne, hogy téved annyit az előrejelzés mint szokott, és csak részben jön be az esős idő.
Csütörtökön 7.30-kor találkoztunk Csornán, és fel is vettük az esőruhákat, mert elkezdett csöpögni. (Ez itt nem a reklám helye)
Bíztunk benne, hogy téved annyit az előrejelzés mint szokott, és csak részben jön be az esős idő.
Csütörtökön 7.30-kor találkoztunk Csornán, és fel is vettük az esőruhákat, mert elkezdett csöpögni. (Ez itt nem a reklám helye)
Az oldaltáskámat fel kellett kötöznöm mert nagyon lógott, és felhúztam rá az esővédőt is.
Elindultunk, és Szilnál észrevettem egy táblát amit még korábban soha sem: Ljubljana 366 km. Zalába érve teljesen ráeredt, így felvettünk minden védőfelszerelést az eső ellen. Esőcsizmát, és eső kesztyűt amit előtte nap vásároltam az előrejelzés miatt. Itt találkoztunk először egy osztrák csapattal akik javarészt Harley-kkel gurultak pokoli hangosan.
Rédicsnél léptünk át Szlovéniába, és az első kúton vettünk pálya matricát, és tankoltunk. Nem csak a kutas beszélt jól magyarul, de még a motoros postás is. Itt találkoztunk ismét az osztrák csapattal, persze közben végig esett.
Szlovéniában az autópálya mellett nincs végig leállósáv, csak öblök ahova probléma esetén le lehet húzódni. Viszont van jó pár alagút, és Celje után már kezdődnek a kisebb, majd magasabb hegyek. Szóval az autópályázás még esőben sem volt olyan unalmas mint az M1-es, mert volt bőven látnivaló.
Az esőruhák egészen jól védtek, csak a kesztyű szakadt szét az összevasalás mentén, és a maszkom vezette be a vizet a kabát alá, de csak a pólóm lett vizes.
Az esőruhák egészen jól védtek, csak a kesztyű szakadt szét az összevasalás mentén, és a maszkom vezette be a vizet a kabát alá, de csak a pólóm lett vizes.
Megérkeztünk a Bled mellett található hegyekkel körülvett kicsiny falucskába Ribnoba, ahol a szállásunkat foglaltuk egy kis családias panzióba Pension Krek-be.
A házinéni kedvesen fogadott minket, nagy örömömre beszélt németül, és jól megértettük egymást. A garázsba betehettük a motorokat,
és felakaszthattuk száradni a ruháinkat.
Elfoglaltuk szobáinkat, és a kipakolás után elsétáltunk egy közeli étterembe, a két kakasba.
Bár nem azt kerestük, de a sok kis egy sávos girbe-gurba utcán, egyszer csak ennél kötöttünk ki. Ízleteset kajáltunk magyar országi árakon, és közben kibeszéltük az időjárást, a szétázást az autópályán, a látnivalókat, a kis falu pici utcáit,
a fából ácsolt ódon pajtáit,
és a gyönyörű kilátást ami körbevett bennünket.
Mindegyikünket más fogott meg az esős Szlovéniából. Az eső továbbra is esett mikor hazasétáltunk.
2. nap
Ébredés után rohanás az ablakhoz, persze semmit sem látni a párától, mert bent mindenhol ruhák száradtak vállfákon. A pára letörölése után elkeserítő kép fogadott: még mindig esik!!!!!! 8 órakor reggeliztünk. A szobához reggelit is kértünk, és pazar bőséges reggelivel szolgáltak. Zoliék bejelentették a reggeli után, hogy ők hazamennek.
Mindenki meglepődött, és megpróbáltuk őket lebeszélni, de elszántak voltak, hogy ők nem maradnak, és a szakadó esőben elmennek haza. Összepakoltak, és elbúcsúztunk tőlük. A csapat maradék része 10 órakor esernyőkkel, és esőkabáttal felszerelkezve elindult gyalogtúrára a Bledi tóhoz.
A szállásunk kb. 4 km-re volt a tótól, így összesen kb. 9 km-t túráztunk egész nap, ami a Csabitól szép teljesítmény. Elmondása szerint ő még ennyit soha sem gyalogolt, (talán egyszer) és soha többet nem is fog!
Séta közben megcsodáltuk a Stol hegység (2236 méter) havas vonulatát, ami az osztrák határ mentén húzódik, és az alpesi házakat egyenletesen elszórva a hegyek között. Persze séta közben is, és majdhogy nem egész nap esett, csak pár percre állt el néha. A sok pára miatt hol eltűntek, hol előbújtak az erdőkkel, és hóval borított hegyek, és hegycsúcsok amivel a mi Kisalföldhöz szokott szemünk nem győzött betelni. Bledbe érve hamar leértünk a tóhoz, amit a tavalyi túránkkor már megcsodáltunk verőfényes napsütésben.
A várhegy melletti templomba is benéztünk, és azonnal észrevehető volt a legapróbb részletek kidolgozottsága, és hibátlansága. Annyira tökéletes állapotban volt, mintha most végeztek volna tegnap a felújításával. Sajnos nem vettük észre a várba felfele menet egy kis bokorban megbújó táblát, hogy merre kellene felmenni, így kerülőúton nagyot sétáltunk. A belépő a várba 8 Eur fejenkét. A kilátás fentről azonnal elfeledtette a fáradságunkat, és gyönyörű képeket készítettünk.
A várban múzeum is üzemel, ahol a kiállított korabeli tárgyak, és leletek mellett egy animációt is láttunk, hogy a gleccserek hogyan alakították ki mind a Bledi, mind a Bohinyi tavat, és környékét.
Itt elfogyasztottunk egy méregdrága sört 7 Eur-ért (köszönjük a lehúzást)! Visszafele, már megtaláltuk a lépcsőt lefele a várból.
Hazafelé vásároltunk vacsorának valót, és fáradtan hazasétáltunk. Megvacsoráztunk, és nagyon örültünk amikor elállt az eső. Egyszerre elkezdtünk tervezgetni, és lefújtuk a láncokat a gépeken.
A házinéni kedvesen fogadott minket, nagy örömömre beszélt németül, és jól megértettük egymást. A garázsba betehettük a motorokat,
és felakaszthattuk száradni a ruháinkat.
Elfoglaltuk szobáinkat, és a kipakolás után elsétáltunk egy közeli étterembe, a két kakasba.
Bár nem azt kerestük, de a sok kis egy sávos girbe-gurba utcán, egyszer csak ennél kötöttünk ki. Ízleteset kajáltunk magyar országi árakon, és közben kibeszéltük az időjárást, a szétázást az autópályán, a látnivalókat, a kis falu pici utcáit,
a fából ácsolt ódon pajtáit,
és a gyönyörű kilátást ami körbevett bennünket.
Mindegyikünket más fogott meg az esős Szlovéniából. Az eső továbbra is esett mikor hazasétáltunk.
2. nap
Mindenki meglepődött, és megpróbáltuk őket lebeszélni, de elszántak voltak, hogy ők nem maradnak, és a szakadó esőben elmennek haza. Összepakoltak, és elbúcsúztunk tőlük. A csapat maradék része 10 órakor esernyőkkel, és esőkabáttal felszerelkezve elindult gyalogtúrára a Bledi tóhoz.
Séta közben megcsodáltuk a Stol hegység (2236 méter) havas vonulatát, ami az osztrák határ mentén húzódik, és az alpesi házakat egyenletesen elszórva a hegyek között. Persze séta közben is, és majdhogy nem egész nap esett, csak pár percre állt el néha. A sok pára miatt hol eltűntek, hol előbújtak az erdőkkel, és hóval borított hegyek, és hegycsúcsok amivel a mi Kisalföldhöz szokott szemünk nem győzött betelni. Bledbe érve hamar leértünk a tóhoz, amit a tavalyi túránkkor már megcsodáltunk verőfényes napsütésben.
A várhegy melletti templomba is benéztünk, és azonnal észrevehető volt a legapróbb részletek kidolgozottsága, és hibátlansága. Annyira tökéletes állapotban volt, mintha most végeztek volna tegnap a felújításával. Sajnos nem vettük észre a várba felfele menet egy kis bokorban megbújó táblát, hogy merre kellene felmenni, így kerülőúton nagyot sétáltunk. A belépő a várba 8 Eur fejenkét. A kilátás fentről azonnal elfeledtette a fáradságunkat, és gyönyörű képeket készítettünk.
A várban múzeum is üzemel, ahol a kiállított korabeli tárgyak, és leletek mellett egy animációt is láttunk, hogy a gleccserek hogyan alakították ki mind a Bledi, mind a Bohinyi tavat, és környékét.
Kilátás a Bledi várból a tóra
Miután végignéztük a kiállítást, és megcsodáltuk a kilátást, betértünk a várban üzemelő étterembe, ahonnét a panoráma ablakból káprázatos kilátás nyílt a tóra.Itt elfogyasztottunk egy méregdrága sört 7 Eur-ért (köszönjük a lehúzást)! Visszafele, már megtaláltuk a lépcsőt lefele a várból.
Hazafelé vásároltunk vacsorának valót, és fáradtan hazasétáltunk. Megvacsoráztunk, és nagyon örültünk amikor elállt az eső. Egyszerre elkezdtünk tervezgetni, és lefújtuk a láncokat a gépeken.