Korábbi bejegyzésemben már boncolgattam a bukócső vagy bukógomba kérdéskört. Én a bukógomba helyett a nagyobb védelmet nyújtó bukócső mellett döntöttem.
A gyári Yamaha bukógombámat eladtam, és helyette kerestem egy véleményem szerint biztonságosabb, és jóval mutatósabb bukócsövet.
A gombák nem szimmetrikusak, és nem a legjobban mutatnak a blokk oldalán. Ez még nem is a legnagyobb probléma, de nagyobb eséllyel sérül a váz nyúlvány ha gond van. Gondolok itt egy elcsúszásra, vagy eldőlésre. Egy márkatárs jóvótából szert tudtam tenni egy hegesztett, gyári mintára készült, profin kivitelezett csőre.
Az alumíniumból esztergált gyűrűk, és az összetoldáshoz a távtartó is hozzá járt.
Festés nélkül kértem, csak nyersen, mert az volt a tervem, hogy a váz
csillogós metál ezüst színére festetem, de nem normál festékkel, hanem a
jóval ellenállóbb porfestéssel.
A cső íve teljesen követi a blokk vonalát. 
A cső mellett lefestettem az oldalsztendert is, mert ezen is készítettem egy kis optimalizálást. Nehezen lehetett kihajtani csizmában, ezért hegesztettünk rá egy kis szárat.
