Egy borongós esős szombat után vasárnapra felszáradtak az utak, így csak a kora reggeli hűvös időt, és a ködöt kellett átvészelni, és már indulhattunk is Ausztriába. Megcsodáltuk Csabi oldaldobozait, amit frissen szerelt fel a Kawára, és üresen hozta el egy teszt erejéig.
 |
| Bányagép hatalmas tárolókapacitással |
A szokásos benzinkútról indult a csapat 6 motorral Fertőszentmiklós felé, ahol csatlakozott hozzánk Zoli, és beállt a sor elejére.
 |
| A csapat szembefényben |
Kópházánál léptünk át Ausztriába, és Neukirchen felé vettük az irányt. Az első megállónk a Törökugratónál volt:
Magasan Gleißenfeld felett látható egy mészkő sziklafal: A törökugrató (Türkensturz - Türkensprung). A nevét onnét kapta, hogy 1532-ben a Leobersdorfi csata után, a szétszórt törökök csapatokat itt a szörnyű mélységbe hajtották. 
A hegy tetején látható romokat herceg Johann Liechtenstein 1825-ben építtette, hogy fékezze a munkanélküliséget, és különlegesebbé tegye ezáltal a tájat.
Ezután Puchbergben álltunk meg, a Schneebergbahn megállójánál, ahol ez a szalamandra festésű vonat közlekedik:
Szalamander fogaskerekű vasút: A Schneeberg-vasút egyike a három még létező fogaskerekű vasútnak Ausztriában. A keskeny nyomtávú (1 m) kisvasút - amely 1897. szeptember 25. óta működik - 9,7 km-es vonalszakaszon közlekedik, így ezzel Ausztria leghosszabb fogaskerekű vasútja. A szalamandra mintázatúra festett vonat két kocsiból áll. A kiinduló állomás Puchberg am Schneebergben (577 m) van, a végállomás (Bergstation Hoschschneeberg) pedig 1795 m magasságban található, Ausztria legmagasabban fekvő vasútállomása. A vasút 1218 méter szintkülönbséget hidal át. A szakasz utolsó harmadának végén két alagút (177 m és 202 m) is vezet. A Schneebergbahn áprilistól novemberig szállítja az utasokat, télen a sok hó miatt üzemszünet van. Megállóhelyek: völgyállomás Puchberg am Schneeberg (577m), Hengsttal (680m), Hauslitzsattel (830m), Hengsthütte (1012m), Ternitzerhütte (1231m), Baumgartner állomás Buchtlhütte (1397m), Hochschneeberg hegyi állomás (1796m).
Itt található ez a kedves kis tó is:
Ezután már a Losenheimi vár következett.
A vár tövében pisztráng nevelő tavacskák vannak, ahol még eleséget is tesznek ki a turistáknak, hogy etessék a halakat. Mi sem hagytuk ki. A vár első említése 1220-ból való. A feladata a völgyben húzódó út védelme volt. 1381 után a Trauttmansdorff család tulajdona. A várrom köveit, és tégláit a környező lakosság hordta szét, felhasználva a házaikhoz. 2000-es évek elejétől Dr. Karl Leitner építette fel a vár romjain álló kastélyt. Mai formája tükrözi a hajdan itt álló várat, hanem lakható kastélyt alakított ki.
Pinentünk még egyet a Lajta hegység lábánál ezen a kis padon. Hegyeshalomnál léptünk be az országba, és Mosonmagyaróvárnak mentünk haza.