Végre megérkezett a tavasz!!! Igaz, hogy tavalyhoz képest pont egy hónapot késett, de végre itt van. A 2012-es első túránkon, -amit már a hagyományokhoz híven csak Rügyfakasztó túrának hívtunk- március 15-én az Üvegtigrist, és a csobánkai Egri várat látogattuk meg. Rá egy évre 2013 március 16-án volt az az emlékezetes katasztrófa közeli állapot, amikor több százan éjszakáztak az utakon, köztük az M1-en (Martin barátunk Tata közelében) az óriási hófúvásnak köszönhetően. Idén pont egy hónappal tovább kellett a 10 fok feletti hőmérsékletre várni, és csak április közepén tudtunk először motorra ülni.
Igaz volt pár melegebb délután már korábban is, de most az egész napos túráról beszélek. Mivel a hazai sarkvidéki tél nagyon megviselte az amúgy is katasztrófális magyar úthálózatot, eszünk ágában sem volt belföldi túranapot tervezni. Két cimborámnak is kellett motor kereket görgőztetni a kátyúk miatt. Ismét Ausztriába mentünk, és fellátogattunk 1000 méter fölé is, ahol még hó borította a hegycsúcsokat. Felkerestük a Rauhenstein-i várromot, és a Hocheck kilátót.
Április 14-én vasárnap 9 kor indultunk Győrből, és Mosonmagyaróváron keresztül Hegyeshalomba mentünk Zolihoz a túravezetőnkhöz. Egy gyors autóról bikázásra volt szüksége a Honda akkujának, de az egész túra alatt csak gyengült, és a végén már be is kellett tolni. Azóta már vásárolt bele egy új aksit Zoli. Már mondhatjuk, hogy szokás szerint :o) a Suzukin is volt mit csinálni, mert a hátsó gumiba kellett egy keveset fújni a két személy miatt.
Miután összekészülődtünk 5 motorral, 7-en vágtunk neki a tavaszi osztrák vasárnap délelőttnek. Már többször megfigyeltem, hogy a vasárnap odakint teljesen a pihenésről szól. Senki, hangsúlyozom senki sincs az utakon, de még a falvakban az utcákon sem. Egész utunk alatt csak a fagyizóknál láttunk csoportosulást, de ez nem meglepő a 20 fok feletti tavaszi melegben. A Rauhenstein-i várromot kerestük fel, de sajnos nem sétáltunk közelebb.
 |
| A háttérben a Schneeberg havas csúcsa |
Ezután a Hocheck kilátót néztük meg ami 1036 méter magasan van. A hegy lábánál egy sorompónál kell 3 eurót fizetni. Ezután következett a hegyre felfutó egy sávos jó minőségű aszfalt út. Sajnos még nem volt letakarítva róla az apró kavics amit még a jeges útra szórtak. Emiatt nagyon óvatosan csak lépésben lehetett felfele haladni a felfele vezető szerpentinen. Gábor az egyik visszafordítóban nem váltott vissza kettesből egyesbe, és lefulladt a gépe. Ez eddig nem is gond, de a szintkülönbség miatt nem tudta letenni a lábát, és eldőlt. A tavasszal lecserélt új index ismét eltört, és a jobb oldalon lett a régi karc mellett egy új. Én mentem mögötte, és nem olt egyszerű leállítani a motorom a lejtős úton, hogy fel segítsem állítani a TDM-et. Felértünk még óvatosabban, és felmásztunk a kilátóba.
Fent a csúcson még nem olvadt el a hó, de nézzétek milyen érdekesen olvad a fák körül:
 |
| Schneeberg |
A kilátás a kilátóról (halkítsd le mert a szél zavaró)
Készítettem egy panorámaképet is odafent:
A kilátónál jól esett a pihenés
Több alkalommal is megálltunk megcsodálni a dimbes-dombos tájat.
A rügyfakasztás sikerült:
Ezután hazafele indultunk, és Kópházánál megálltunk a Terciában kajálni.
A teraszon borzalmasan meleg volt, és megállapítottuk, hogy ez már nem is tavasz, hanem egyszerre nyár, mert a hőmérséklet már 20 fok felett volt.
