Március 15-e alkalmából gondoltuk elvisszük a tavaszt a Vértesbe, és a Pilisbe. Túránk a Rügyfakasztó nevet kapta, és nagyon találó volt, mert még csak éppen hogy csak pár korai bokron találtunk rügyeket a Pilisi erdőben. De nem szaladok ennyire előre, csak szépen sorjában... Időpont leegyeztetve, motor guminyomás ellenőrizve, lánc kenés, szendvicsek, tea a táskában, és már indulhatunk is. Látszik, hogy mindenki várta már a tavaszt, mert szép számmal összejöttünk az indulási ponton. 7 motorral 11-en vágtunk neki reggel 9-kor a kitűzött 270 km-nek, ami a végére eléggé kalandosra sikeredett.
Új túravezetőnk volt, (mert a másik Zoli sajnos nem ért rá) de ő is ügyesen irányította a nagy számú csapatot. Csabi beújított a télen az ER-5 után egy Z-750-est, és hozta a párját is. Attila a Varadero-ra sok keresés után tudott venni egy új tankot a horpadt helyett, Richárdék elvitték a picurokat a mamihoz, és jöttek a Hencsivel :o) Zsiga a szép piros motorjával, Tesóm a Fecóval, és én.
Mindenki komolyan beöltözött, mert azért reggel még friss volt az idő. Az út Komáromon át nem annyira érdekes, de legalább már úton vagyunk, és zúgnak alattunk a gépek. Sajnos az útminőség kritikán aluli volt Vértesben, és voltak szakaszok ahol az egy sávossá szűkülő "aszfaltcsík" majd kirázta a lelkünket. Az első pihenő a régóta tervezett úticélomnál az Üvegtigris büfénél volt.
Rövid nyújtózkodás után ittunk egy kávét, majd kezdődött a fotózkodás.
A táj káprázatos, nem is értem miért mondták a filmben:
" Te Lali, rossz helyen van ez a kocsi."
Az elmaradhatatlan csoportkép: (ami most nem a túradobozról késleltetéssel készült)
 |
| A tesómék hol voltak? |
Rövid pihenő után elindultunk az Egri várhoz. Persze nem Egerbe, hanem csak Csobánka mellé az erdőbe. A motorokat letettük egy tisztásra, ahonnét már nem lehetett továbbmenni az útviszonyok miatt, és jött a séta sokak örömére. A híres filmhez készített vár rom kedvelt kirándulási célpont.
Az első igazi meleg hétvégére tekintettel sok túrázóval találkoztunk.
Visszatérve a motorokhoz elindultunk Visegrádra, és a Dunakanyart megnézni. Na erre az út már jóval jobb minőségű volt, és hamar elért a konvoj a Duma partra.
A kilátás és az idő leírhatatlan volt. A lányok napfürdőztek, én meg készítettem a fényképeket a bloghoz.
Miután mindenki megéhezett, kerestünk egy éttermet Visegrádon a városban.
Olyan meleg volt, hogy természetesen kint foglaltunk helyet.
A finom ebéd elfogyasztása és a után elég nehézkesen, de összeszedelőzködtünk, és hogy még sötétedés előtt hazaérjünk. Visegrádon legurultunk a Dunáig, majd balra kanyarodtunk Esztergom felé. De nem mindenki ám, mert Zsiga barátom tele hassal elvétette az irányt és így kötött ki nemzetünk fővárosában. Mikor észrevettük, hogy nem tart velünk hívtuk, de persze nem hallotta a csörgést. Esztergomnál tankoltam (bár azt hittem teljesen üres lesz a tartalék is, de még volt benne 2 liter) A benzinkúton csörgettük Zsigát, de hiába, ő már Budapesten járt. A csapat szétvált.
Hárman elindultak haza, hogy még sötétedés előtt hazaérjenek, mi meg próbáltuk hívni Zsigát, hogy minden rendben van e vele. Visszahívott, és megnyugtatott minket, hogy semmi gond, felmegy a pályára és jön hazafelé. A másik csapat Esztergomnál át a hídon, majd Komáromnál vissza csak pár falu, és semmi forgalom a Szlovák oldalon. Mi is gurultunk már haza, és a naplemente fogadott minket a Duna vonalán végig. Győrbe érve már teljesen besötétedett, és ekkor kiégett a tompítottam. Csak minden második autóst zavarta, hogy reflektorral megyek, de hát ez van. 7-re értem haza, és jól esett a pihenés ezután a kalandos nap után.
